Zombi: La Creazione aka Zombies: The Beginning (2007) (Zombik: A teremtés)
Bruno Mattei garantáltan szemsikolyt okozó alkotásában nem egyebet, mint James Cameron A bolygó neve: Halál című akció/horror/sci-fi klasszikusát másolja, csak most a bolygó egy szigetté vált, az alieneket élőhalottak helyettesítik, a xenomorfok pedig – most kapaszkodjatok!! – zombi-bébik, mindezt olyan alantas és blőd módon készítve el, hogy a pojácáskodásnak nincs határa!! (tovább…)
Die Farbe (2010) (A szín)
Ezúttal németek vették a fáradságot, és készítettek el egy újabb Lovecraft adaptációt, melyhez a Mester Szín az űrből című novelláját vették alapul. Igaz, most szó sincs a békésen szunnyadó nagy öregek feltámasztásáról, hangulatában mégis hozza azt a hagyományosan lovecraft-i, misztikus és földöntúli borzongást, ami miatt végül is szeretjük a történeteit. (tovább…)
Monstry a.k.a. Monsters (1993)
Plendill kolléga közbenjárásnak köszönhetően lehetőséget kaptam, hogy végigszenvedjem ezt a csodálatra méltó óriási-mutáns-állatos alkotást, amit állítólag Sergei Kuchkov rendező a Csernobil katasztrófa utánérzéseként tök komolyan gondolt, bár szerintem a megtekintés közben mindenki leginkább a fetrengve visítós kínok-kínját éli át. Nekem például külön felüdülést jelentett , hogy eme ritkaságnak számító csodát (mindenféle alternatív felirat hiányában) eredeti, orosz nyelven kaptam az arcomba, tehát eleve duplájára nőtt a szórakoztatási faktor… (tovább…)
Nazis at the Center of the Earth (2012) (Nácik a Föld középpontjából)
Az Iron Sky zseniálisan irracionális, trash műfajába hajló, mégis valahol frappáns mega-ötletét meglovagolva szeretve imádott mockbuster-gyárunk is elkészítette saját változatát, melyet röviden úgy lehetne definiálni, mintha az Utazás a Föld középpontja felé tematikájából kivennénk a dínókat, és kicserélnénk rohadó arcú nácikra, ezen elegyet pedig megfűszereznénk borzalmas CGI effekttel és némi horrorisztikus elemmel, hogy egy minden ízében agyatlan fárasztást kapjunk. (tovább…)
Erufen rîto a.k.a. Elfen Lied (2004)
Vannak olyan kulturális alkotások, amelyek címükkel képesek csúnyán megtréfálni a naiv fogyasztókat. Minden kultúra gazdag ilyen szobrokban, festményekben, könyvekben, de Japán (természetesen) ezen a téren is vastagon felülmúl mindenki mást, itt ugyanis a vérfertőzéses családtörténetet is hívhatják Angyalok Kötelékének (tényleg van manga, ami nagyjából erről szól, bár valószínűleg alaposan elbarmoltam a címet, utána olvasni pedig “valahogy” nem volt kedvem). Vagy vegyük a jelenlegi cikkem alanyát: hiszen az Elfek Daláról mi másra gondolhatnánk, mint valami felemelő, epikus, Gyűrűk Ura stílusú fantasyre? (tovább…)
Vampire Hunter D: Bloodlust (2000) (D, a vámpírvadász – Vérszomj)
Yoshiaki Kawajiri horror-akció-cyberpunk műfajokat ötvöző egész estés animációjában a távoli jövőbe csöppenünk, egész pontosan abba az időben, amikor Földünket ellepték a vérszívók, de nem kell aggódni, mert főhősünk, D – egy félig ember félig vámpír, mondjuk úgy: dhampir – egyike a leghíresebb fejvadászoknak… (tovább…)
Lily C.A.T. (1987)
A japán rajzfilmvilág sem nélkülözi a vért és a különleges lényeket, sőt, míg a pornográf felvételeket erősen cenzúrázzák, addig egy jól eltalált csápos szörny, vagy egyéb fura szerzet mosolyogva onthat beleket a képernyőn. Jelen cikkem alanya annyiból szakít a keleti tradíciókkal, hogy a sajátos kitalált világuk ötvöződik a nyolcvanas évek amerikai hatásaival. Lássuk, pontosan mire megy ki a játék a 91 perc alatt.
The Amazing Screw-On Head (2006)
Azt már tudtuk, hogy agymenésért Mike Mignola-nak sem kell a szomszédba mennie, de ez a kis szössenet biztos kisüt majd néhány egészséges agysejtet. Adott egy polgárháború korabeli hős, név szerint a Csodálatos Csavarfej, kinek feje számtalan praktikusabbnál praktikusabb testbe bécsavarozható (hitted volna? 
), és aki nem másnak, mint Abraham Lincoln-nak a titkosügynöke! Eddig megvan? Hozzátenném még, hogy ősellensége a gonosz Emperor Zombie, akinek feltett szándéka, hogy világuraromra törjön. Mindez steampunk köntösben. (tovább…)
Baio hantâ a.k.a. Bio Hunter (1995)
Bio horror, entitások és szörnyek, romantika és yakuzák, vér és belek, mindez egy csipetnyi hentaival megsózva.
Dead Space: Aftermath (2011)
Az izgalmas és korrekt első részt követően az alkotók egy folytatással próbálták újra űrbéli horrorkodásra csábítani a kedves nézőket. Abból a helyzetből indultak ki, hogy már nyilván mindenki ismeri az első részben lezajlott ősi tárgy elmozdításával kapcsolatos szörnyinvázió történetét, és ezt most némiképpen felülírva próbáltak hozzá egy újabb epizódot csatolni… (tovább…)
The Chronicles of Riddick: Dark Fury (2004) (Riddick – A sötét düh)
A két Riddick film közötti kisebb űrt hivatott átívelni ez a fél órás rajzfilm, mely pontosan ott veszi fel a fonalat, ahol a Pitch Black befejeződött és az űrkaland egy újabb minieposzát tárja elénk. A rendezést Peter Chung vállalta magára és igen komoly animációs múlttal a háta mögött igyekezett eleget tenni a rajongóknak és az egyszeri nézőnek egyaránt.
Dead Space: Downfall (2008) (Dead Space: Holt tér)
Ugye ismerős a sztori: emberek egy mindentől távol eső idegen bolygón egy elfeledett „dologra” bukkannak, ami aztán az űrhajóra kerülve előbb érdekfeszítő hallucinációkat okoz, majd egyre-másra csökkenti le a legénység számát, mi pedig nőnemű főhősünket követve azon izgulunk, hogy mielőbb végezzen ezekkel a félelmetes lényekkel… (tovább…)
Mansquito a.k.a. Mosquito Man (2005)
Mr. Tibor Takács, a non-stop televízióra készülő hulladékok messzi földön ismert képviselője – olyan CGI-bűntettekkel a háta mögött, mint a Jégpókok, Megasnake vagy Kraken – A mélység csápjai, hogy csak a legpimaszabbakat említsem – mostani rémkedésében két legyet igyekszik ütni egy csapásra. Pontosabban nem is Legyet (mivel az már egy ideje ugye foglalt a horror műfajában), inkább egy zs-faktorral bőven nyakon öntött szúnyog-ember hibriddel próbálja lekötni a figyelmünket. Vajmi kevés sikerrel… (tovább…)
Helldriver (2010)
Míg tűkön ülve várjuk az idei év – véresőben és aberrált ötletekben gazdag – j-gore rettenetét, mely a roppant kifejező Zombie Ass (Toilet of the Dead) névre hallgat, addig is itt egy két évvel ezelőtti, hasonlóan extrém alkotás a Tokyo Gore Police és a Vampire Girl vs. Frankenstein Girl című elmebetegségek rendezőjétől. (tovább…)
Super Shark (2011)
Néhányszor ígéretet tettem már, hogy több idióta, zs-kategóriás mutáns cápás filmmel nem jelentkezem itt a CG berkeiben, de sajnálatos módon (vagy éppen a ti legnagyobb szerencsétekre) most sikerült egy újabb csoda-igénytelen darabot kihorgásznom a Förtelem Feneketlen Tavából, amit szinte kizárólag az elrettentés célzatával osztok meg – és még véletlenül sem a mazochista zs-fanoknak adok ötleteket… (tovább…)
The Thing from Another World (1951) (A lény egy másik világból)
John W. Campbell 1938-ban íródott novellája alapján készült ez a klasszikus filmecske, melyben a sarkköri kutatókat egy lezuhant csészealjból kimentett növény-alapú idegen létforma terrorizálja. Műfaját tekintve pedig inkább sci-fi, mint horror, de nem csak ebben az egy tényben tér el a későbbi, Carpenter-féle változattól. (tovább…)
The Whisperer In Darkness (2011) (Suttogás a sötétben)
A technikai szempontból némafilmeket idéző, hangulatában pedig a természetfölötti borzongásban gyökerező, alig egy óra hosszú Call of Cthulhu sikerei után, a projektet tető alá hozó angol csoportosulás ismét összeállt, és elkészített egy újabb Lovecraft-epizódot. Teljes lényemmel drukkoltam nekik, de sajnos némiképpen csalódnom kellett, ugyanis a szintén fekete-fehérben forgatott, ezúttal viszont hanggal és CGI-vel gazdagított változat nem lett annyira hatásos, mint elődje. (tovább…)
Twilight Zone: The Movie (1983) (Homályzóna)
A Poltergeist későbbi szerencsétlenségei ellenére (a főszereplők fájdalmasan korai halála) sikeres lett, a mai napig helyet követel magának a horrortörténeti áttekintésekben! A Homályzóna viszont tragédiákban még szörnyűbbeket vonultatott fel, de a siker elkerülte, nem is véletlenül.
Spider Danger (2012)
Mutáns pókok előszeretettel kapnak helyet B-filmekben, ami az esetek többségében másfél órányi permanens röhögéssel érnek fel. Ezúttal viszont egy egészen pofásra sikerült rövidfilmet szeretnék bemutatni, amelynek különlegessége, hogy a zene kivételével az egész produkciót egyetlen személy hozta tető alá. (tovább…)
Transmorphers: Fall of Man (2009) (Transmorphers – Robotinvázió)
Az eredeti Transformers filmekkel bizony úgy vagyok, mint az egyszeri ember a mekis (műanyag) kajával: vagyis szép, jó meg minden, de köszönöm, ha lehet, legközelebb inkább hazai szendvicset ennék. Viszont a népek kajálják, mint állat. Így aztán szinte kihagyhatatlan alapanyagnak bizonyult Michael Bay bácsi trilógiává bővült epic sci-fi akció-mozija, már ami az Asylum-ot illeti… (tovább…)
Maximum Overdrive (1986) (Maximális túlhajtás)
Hollywood már a kezdetek óta szeret irodalmi alapanyagból dolgozni, mert így csak annyi dolguk van a filmeseknek, hogy a már bejáratott, sikeres sztorikat adaptálják az ezüst vászonra. Viszont mindig akad egy-egy író, aki megelégeli, hogy a mozgóképes bandák mit művelnek a munkáival és a sarkára áll, hogy na, majd ő most jól megmutatja nekik, hogy kell ezt csinálni. A nézőben fel is merül, hogy micsoda remek alkalom az ilyen, hiszen ki más tudná jobban megmutatni nekünk az egyes történeteket a maguk legteljesebb mértékében, ha nem az, aki kitalálta őket? De sajnos a gyakorlatban a kiváló írók nem bizonyulnak kiváló filmrendezőknek. 1986-ban ez beigazolódott Stephen Kingről is, akinek máig egyetlen rendezése a Maximális túlhajtás, ami azonban nem váltotta valóra a hozzá fűzött reményeket… (tovább…)
The Lawnmower Man 2: Beyond Cyberspace (1996) (A fűnyíró ember 2: Jobe háborúja)
Stephen King azonos című novellájának felhasználásával készült első rész is meglehetősen gyengén muzsikált, de ez a folytatás egyszerűen mellőz minden olyan elemet, ami miatt egy kicsit is élvezhető vagy szimpatikus lenne ez a kibertérről szóló mozi. Nekem is csak többszöri próbálkozás után sikerült végignéznem, úgyhogy legyen elég annyi: egy másodpercet sem érdemes rá pazarolni, mert csapnivalóan szar! (tovább…)
The Lawnmower Man (1992) (A fűnyíró ember)
Cikkem alanya Stephen King azonos című – szerintem nem valami jól sikerült – novellája alapján készült, kilencvenes évekbeli hangulatban tobzódó, erősen cyberpunk mozi, melyben a fiatal Pierce Brosnan doktor egy szupertitkos projekt során egy agyatlan kertvárosi idiótából (Jeff Fahey) szuperlényt fejleszt. Egyszóval felejthető. (tovább…)
The Tommyknockers (1993) (A rémkoppantók)
Az egyik kedvenc King regényemből egy tévés minisorozat született, ami a komplex történetet tekintve nem is meglepő. Előkerül a varázslattól elkezdve a romantikán át a gonosz űrlényekig minden, ami az igazi mókához szükséges. Szerencsére mindezt egybe vágva élvezhetjük, csak a 3 órás játékidő árulkodik az eredeti formátumról. (tovább…)
Az oldalon található kritikákban és hírekben látható előzeteseket és filmrészleteket a 18 év alatti olvasóinknak nem ajánljuk.
legutóbbi hozzászólások