Night of the Living Bread (1990)
Na, kitaláljátok-e, hogy mi ez? Pontosan! Romero mester klasszikusának egy sajátos átirata, méghozzá szeletelt kenyérre! Erre már nem is lehet mit mondani. A rövidfilm megtekinthető a ‘tovább’ után.
The Peanut Butter Solution (1985) (Minél hosszabb, annál rosszabb)
Gyerekkoromban két olyan film volt, ami sokáig okozott álmatlan éjszakákat; az egyik eme cikk alanya, a másik a Roger Nyúl a pácban (amikor az úthenger kivasalja Christopher Lloyd-ot, majd a gáztól kipattannak a szemei, az nekem akkoriban kőkemény horror volt! 
). Valójában a kettőből egyik sem sorolható a horror kategóriába, mégis sikerült a frászt hozniuk a kicsi Én-re. Egyetlen egyszer láttam csak ezt a valójában családi filmet, de utána hetekig rettegtem este lefekvéskor, hogy reggel, mikor felébredek, meglegyen még a üstököm; legnagyobb félelmem az volt, hogy nehogy kopasz legyek (a másik meg, hogy nehogy szemüveges, aztán most meg meglehet nézni a képemet ).
Ed, Edd ‘n Eddy: Horror-epizódok
A múlt héten, mikor az animációs horrorokat jártuk körbe, én ebből a sorozatból választottam a halloweeni különleges epizódot és miközben azt néztem, eszembe jutott, hogy még számos hasonló rész van a hat évadban, amik ide kívánkoznak:) Az EEnE ugyanis Ed képében bemutatja a fiatal horror-rajongót, egyfajta görbe tükröt állít elénk, a borzongatós mozik kedvelői elé. Hogy egy közeli példát hozzak, nekem is van robot a polcomon, filmplakát a falamon és számos képregény boldog tulajdonosa vagyok, tehát az AKA Cartoons által bemutatott kép nem is áll olyan messze a valóságtól. Most pedig akkor következzenek a három Ed azon kalandjai, amelyek kedvenc műfajunkon alapulnak, vagyis Ed, Edd ’n Eddy: A horror-részek! (tovább…)
Cruel Jaws a.k.a. Jaws 5. (1995) (Az emberevő cápa)
Imdb szerint ez még a hivatalos folytatások utolsó darabja, viszont William Snyder dottore, ismertebb nevén Bruno Mattei nem szórakozott Brodyékkal meg cápa makettekkel, vagy akár castinggal, előrángatta a cinecittá takarító brigádját, adott nekik angol nevet, megírta a sztorit szétlopva az eredetit és lőn világosság, vagy inkább sötétség. Mély, fekete holló szemű sötétség!
DeadHeads (2011) (Haláli arcok)
Agyaljunk egy percre: te mit csinálnál, ha arra eszmélsz, hogy zombi lettél?! Aki lusta gondolkodni, annak elmondanám, hogy hasonló koncepciót már a The Revenant (Hé haver, hol a hullád) címűben is feszegettek, ám Brett Pierce és Drew T. Pierce testvérpár road movie-val és romantikus szállal kevert horror-vígjátékából most egy másik alternatívába nyerhetünk betekintést… (tovább…)
Gakuen mokushiroku a.k.a. Highschool of the Dead (2010)
Az igazat megvallva sosem voltam egy nagy manga- és animefan, pláne nem tudorja ezeknek a műfajoknak, de úgy vagyok vele, hogy nem zárkózok el semmi elől, ami első ránézésre jónak tűnik. Márpedig a Highschool of the Dead igencsak annak tűnt. Annál is inkább, mert a 2006 és 2008 között futott mangán alapuló animesorozat a klasszikus zombis témát dolgozza fel, így egy próbát már mindenképpen megért és abszolút nem is csalódtam benne; van itt minden, ami kell: zombik, cicik meg zombik meg cicik meg némi humor is, ja igen, meg zombik és cicik 
The Amazing Screw-On Head (2006)
Azt már tudtuk, hogy agymenésért Mike Mignola-nak sem kell a szomszédba mennie, de ez a kis szössenet biztos kisüt majd néhány egészséges agysejtet. Adott egy polgárháború korabeli hős, név szerint a Csodálatos Csavarfej, kinek feje számtalan praktikusabbnál praktikusabb testbe bécsavarozható (hitted volna? ), és aki nem másnak, mint Abraham Lincoln-nak a titkosügynöke! Eddig megvan? Hozzátenném még, hogy ősellensége a gonosz Emperor Zombie, akinek feltett szándéka, hogy világuraromra törjön. Mindez steampunk köntösben. (tovább…)
City of Rott (2006)
Rendezte: Frank Sudol. Írta: Frank Sudol. Producer: Frank Sudol. Zene: Frank Sudol. Vágta: Frank Sudol. Minden szereplő hangja: Frank Sudol. A létező összes munkát, az effektezéstől kezdve a hangszerkesztésig készítette: Frank Sudol. Szóval, ez Frank Sudol filmje!
Ed, Edd ‘n Eddy’s Boo Haw Haw (2005)
Kiskamasz korom egyik kedvence volt az Ed, Edd ’n Eddy, ami a mai napig tartja a Cartoon Networkön leghosszabb ideig futó sorozat rekordját (10 év). A kanadai AKA Cartoons által összehozott széria alapvetően is rengeteg horrorisztikus dolgot tartalmazott, hiszen Ed rajong mindenféle rémisztő dologért: szörnyekért, űrlényekért, robotokért, zombikért, stb., és már a széria elején megörvendeztették a hasonló érdeklődési körű rajongókat pár ilyen témájú résszel. Danny Antonucciék viszont összekötötték a kellemest a hasznossal és a The Eds Are Coming című sci-fi-orinetált, extrahosszú epizód mellé elkészítették a Boo Haw Haw-t, ami az amerikai gyerekek kedvenc ünnepén, Halloween éjjelén játszódik. (tovább…)
Scooby-Doo! Mystery Incorporated (2010)
Ha horror témájú rajzfilmekről beszélünk, nem mehetünk el kedvenc idióta dán dogunk mellett, aki bandájával már a hatvanas évek vége óta leplezi le a különböző, néha ijesztő, néha röhejesen béna szörnyjelmezes bűnözőket. Az aktualitás végett Scooby legutóbbi sorozatát választottam, a döntésben pedig az is jelentős szerepet játszott, hogy míg az összes korábbi széria, a legutóbbi Mizujs Scooby-Doo is, változtatások nélkül ugyanazt az ismert receptet követték, a Mystery Incorporated nem csak egy újabb rókabőr, hanem teljes értékű reboot, ami új környezetben és megvilágításban mutatja be a csapatot. (tovább…)
Vampiros en La Habana! (1985) (Vámpírok Havannában)
A vámpírok története a régmúlt időkre nyúlik vissza, de szervezkedni csak 1870-ben kezdtek. Az emigráns vámpírok Csikágóban gyülekeztek. Megalapították a Miköpenyünk társaságot, és vezérük Terror Johnny lett. Európában Vámpírszövetséget alakítottak. Az európai szövetség első választott elnöke a legendás gróf Drakula. Egyik fia, Werner Amadeus, az ifjú tudós, olyan szer kikísérletezésén fáradozott, ami a vámpírokat képessé tenné a nap sugarainak elviselésére. Vámpírkutyákon végzett hosszas kísérletei 1905-ben végre megtalálni látszott a megoldást. A tudós apja maga próbálta ki a szert egy hajnalon, Bajorországban…
Dylan Dog: Dead of Night (2011)
A világhírű Tiziano Sclavi képregényéből készült történetben Dylan Dog, a visszavonult paranormális nyomozó kénytelen újra vámpírokkal, farkasemberekkel és zombikkal szóba állni, hogy meglelje a Belial szívének nevezett okkult ereklyét, amely rossz kezekbe kerülve bizony világvégét is jelenthet! (tovább…)
Captain Berlin vs Hitler (2009)
A címből már nyilván kitalálhattátok, hogy amit ezek után következik, azt még a legnagyobb jóindulattal sem lehet normálisnak nevezni. Jörg Buttgereit ugyanis nem kisebb dologra vállalkozott, minthogy egy színpadi előadás keretében hozza össze Führer gondolkodó szervét Draculával, Ilse nevű fanatikus követőjét pedig egy nemzeti szuperhőssel. Mindezt pedig képregényekre jellemző vizualitással, törpe narrátorral és megannyi fizikai fájdalommal kísérve! Szóval a mega-agyf*sz garantált!! (tovább…)
Monster Brawl (2011)
It’s the Ultimate Fight of the Living Dead – hirdeti magáról ez a tavalyi Toronto After Dark filmes fesztiválon bemutatkozó kanadai produkció, melyben nyolc horror-szörny küzd életre-halálra egy arénában. Maga az ötlet engem erőteljesen emlékeztet a régebben MTV-n vetített Celebrity Deathmatch című brutálisan poénos gyurmapankrációira, csak amik ott a popkultúrából vett hírességek voltak, azokat most kicserélték klasszikus értelemben vett szörny-archetípusokra. (tovább…)
Kottentail (2007)
Itt a húsvét, mi lehetne ilyenkor jobb, mint egy amatőr idiotizmus egy redneckről, aki mutáns nyúllá változik és playboy nyuszikat gyilkol?! A végeredményt nézve: bármi!
The Little Shop of Horrors (1986) (Rémségek kicsiny boltja)
Frank ‘Yoda’ Oz negyed évszázaddal az eredeti ’60-as Roger Corman-féle klasszikus film után megcsinálta a maga változatát az emberevő cserepesvirág történetéből, erősen építve a ’82-ben útjára indított musicalre, sőt, leginkább azt feldolgozva. Az eredeti verzióhoz képest számos változtatást eszközölt Howard Ashman forgatókönyvíró, ami kifejezetten előnyére vált a darabnak, a stáblistát nézve pedig valóságos sztárdömping teszi még felejthetetlenebbé a kannibál kankalin kínzóan kacagtató kalandjait.
The Little Shop of Horrors (1960) (Rémségek kicsiny boltja)
Megesik, hogy épp az okozza az ember vesztét, ami a szerencséjét is hozza. Így van ez Seymour Krelboyne-nal is, aki egy aprócska virágboltban dolgozik, ám egy napon a főnöke megelégeli folytonos szerencsétlenkedéseit és útilaput köt a sarkára. Seymour-t csak egyetlen dolog mentheti meg a kirúgástól, ha saját kezűleg termesztett, ‘kicsiny Audrey’ névre keresztelt hibrid növénykéje beválik mint különleges vevőcsalogató. Ámde egyszeriben nem csak a bolt vásárlóinak száma nő meg, hanem a környékbeli eltűnt személyeké is…
Gingerdead Man 3 – Saturday Night Cleaver (2011)
Gyilkos mézeskalácsemberünk zseniálisan infantilis karakterét csak nem hagyták békében, így harmadik kalandjában újra feléledve egy időgép segítségével a múltba utazik, hogy a rendkívül atmoszférikus, ugyanakkor baromira giccses retro-disco érában hajkurássza az önfeledten görkorizó fiatalokat, miközben szinte egymást érik a fárasztó filmparódiák… (tovább…)
Gingerdead Man 2 – Passion of the Crust (2008)
Megvallom őszintén, azt álmomban sem gondoltam volna, hogy egy ilyen kaliberű mega-ökörség folytatása lehet ennyire szórakoztató, főleg hogy a hasonló agyrémeket gyártó Full Moon itt gyakorlatilag saját magát, pontosabban az általa gyártott csapnivalóan hulladék horror és sci/fi mozikat parodizálja ki, de valami félelmetesen eszetlen módon, wehehe! (tovább…)
The Revenant (2009) (Hé, haver, hol a hullád?)
Az eddig csak speciális effektekért felelős D. Kerry Prior (A mélység titka, Az elnök különgépe) második rendezésében – az első amúgy nemrég szerepelt itt nálunk, Zombie Roadkill címmel – egy háborúban meghalt katona tér vissza vérszívó zombiként, hogy amolyan laza horror-vígjátékos poénokkal üsse el az időnket. Felemás sikerrel. (tovább…)
I Sell the Dead (2008)
Az öreg róka Willie és az ifjú Arthur foglalkozásukat tekintve hullarablók. Eleinte kényszerből ássák ki a frissen temetett holttesteket vagy lopják el még a ravatalról azon melegükben az elhunytakat, hogy a mániákus Dr. Quint (Angus Scrimm ~ az Agyrém filmek Tall Man-je) kedvére trancsírozhassa azokat odahaza, ám mikor egy alkalommal a szokásos halott hullánál egy valamivel élőbb(nek tűnő) példányt hantolnak ki, rögtön megtalálják a módját, hogyan váljanak szabadúszóvá… (tovább…)
Return to the Batcave: The Misadventures of Adam and Burt (2003) (Én vagyok a Batman)
Tim Burton a gótikus fantasy fenegyereke volt annyira perverz, hogy jó tíz éve elkészítette a világ hivatalosan is legrosszabb rendezőjének, Edward D. Wood Jr.-nak az életét és munkásságát bemutató filmjét, ami aztán a közönségsiker mellett két Oscart és egy Golden Globe díjat is kapott. Talán ez adhatta az ötletet, hogy miért is ne hozzanak tető alá valami hasonlóan hommage szintű dolgot az egykori Batman sorozat még élő sztárjaival… (tovább…)
Zombiegore (2003)
Erre a mindenféle koncepciót nélkülöző, csapnivalóan amatőr, és persze low-budget holland produkcióra máig nem találok megfelelő szavakat, legyen elég annyi, hogy olyan szinten retekszar az egész, hogy az már átmegy jóba! Tehát, ha innét nézzük, akkor bizony egy fejedelmi trash alkotással van dolgunk, azt viszont nem árt megjegyeznem, hogy nincs annyi alkohol és/vagy kábítószer a világon, amivel egyhuzamban ki lehetne bírni ezt az agyzsugorító másfél órát… (tovább…)
Endhiran (2010) (Robot)
Az igazat megvallva – néhány röhejesnek tűnő Youtube-részlet kivételével – eddig még egyetlen indiai filmet sem volt szerencsém megtekinteni, pedig Bollywoodban aztán évente annyi mozgókép készül, mint ahány FILA táska kelt el tavaly nálunk, hogy e rendkívül árnyalt hasonlattal éljek. Cikkem tárgyát képező gigantikus költségvetéssel készült mozi olyan brutális műfaji keveréket ad a felkészületlen nézőnek, hogy az három órán keresztül csak tátja a száját, hogy ezek az indiaiak mikre nem képesek… (tovább…)
Az oldalon található kritikákban és hírekben látható előzeteseket és filmrészleteket a 18 év alatti olvasóinknak nem ajánljuk.
legutóbbi hozzászólások