Cápa – összefoglaló
Steven Spielberg mondta: „A Cápa, ha nem csinál pénzt, csak egy katasztrófafilm. Sőt, igazi katasztrófa.”. Pénzt csinált, sőt olyannyira rengeteg dollárt fialt, hogy ez lett az első blockbuster, az állatos horrorok megújítója és minden idők legismertebb filmje.
The Brood (1979) (Porontyok)
David Cronenberg a biológiai horror professzora, a hús és a szexualitás szimbiózisának úttörője. Korai munkáiban különösképpen burjánzik a kreativitás eme ritka virága, én pedig a magam részéről, hasonlóan különös élvezettel szagolgatom és tépkedem szirmait.
Erufen rîto a.k.a. Elfen Lied (2004)
Vannak olyan kulturális alkotások, amelyek címükkel képesek csúnyán megtréfálni a naiv fogyasztókat. Minden kultúra gazdag ilyen szobrokban, festményekben, könyvekben, de Japán (természetesen) ezen a téren is vastagon felülmúl mindenki mást, itt ugyanis a vérfertőzéses családtörténetet is hívhatják Angyalok Kötelékének (tényleg van manga, ami nagyjából erről szól, bár valószínűleg alaposan elbarmoltam a címet, utána olvasni pedig “valahogy” nem volt kedvem). Vagy vegyük a jelenlegi cikkem alanyát: hiszen az Elfek Daláról mi másra gondolhatnánk, mint valami felemelő, epikus, Gyűrűk Ura stílusú fantasyre? (tovább…)
Monster Brawl (2011)
It’s the Ultimate Fight of the Living Dead – hirdeti magáról ez a tavalyi Toronto After Dark filmes fesztiválon bemutatkozó kanadai produkció, melyben nyolc horror-szörny küzd életre-halálra egy arénában. Maga az ötlet engem erőteljesen emlékeztet a régebben MTV-n vetített Celebrity Deathmatch című brutálisan poénos gyurmapankrációira, csak amik ott a popkultúrából vett hírességek voltak, azokat most kicserélték klasszikus értelemben vett szörny-archetípusokra. (tovább…)
The Little Shop of Horrors (1960) (Rémségek kicsiny boltja)
Megesik, hogy épp az okozza az ember vesztét, ami a szerencséjét is hozza. Így van ez Seymour Krelboyne-nal is, aki egy aprócska virágboltban dolgozik, ám egy napon a főnöke megelégeli folytonos szerencsétlenkedéseit és útilaput köt a sarkára. Seymour-t csak egyetlen dolog mentheti meg a kirúgástól, ha saját kezűleg termesztett, ‘kicsiny Audrey’ névre keresztelt hibrid növénykéje beválik mint különleges vevőcsalogató. Ámde egyszeriben nem csak a bolt vásárlóinak száma nő meg, hanem a környékbeli eltűnt személyeké is…
Return to the Batcave: The Misadventures of Adam and Burt (2003) (Én vagyok a Batman)
Tim Burton a gótikus fantasy fenegyereke volt annyira perverz, hogy jó tíz éve elkészítette a világ hivatalosan is legrosszabb rendezőjének, Edward D. Wood Jr.-nak az életét és munkásságát bemutató filmjét, ami aztán a közönségsiker mellett két Oscart és egy Golden Globe díjat is kapott. Talán ez adhatta az ötletet, hogy miért is ne hozzanak tető alá valami hasonlóan hommage szintű dolgot az egykori Batman sorozat még élő sztárjaival… (tovább…)
The Thing from Another World (1951) (A lény egy másik világból)
John W. Campbell 1938-ban íródott novellája alapján készült ez a klasszikus filmecske, melyben a sarkköri kutatókat egy lezuhant csészealjból kimentett növény-alapú idegen létforma terrorizálja. Műfaját tekintve pedig inkább sci-fi, mint horror, de nem csak ebben az egy tényben tér el a későbbi, Carpenter-féle változattól. (tovább…)
Twilight Zone: The Movie (1983) (Homályzóna)
A Poltergeist későbbi szerencsétlenségei ellenére (a főszereplők fájdalmasan korai halála) sikeres lett, a mai napig helyet követel magának a horrortörténeti áttekintésekben! A Homályzóna viszont tragédiákban még szörnyűbbeket vonultatott fel, de a siker elkerülte, nem is véletlenül.
Poltergeist (1982) (Poltergeist – Kopogó szellem)
Steven Spielberg miután a Harmadik típusú találkozások folytatásával a Night Skies című filmötletével nem jutott dűlőre sem önmagával, sem a produkciós cégekkel, végül elkezdte elültetni az A boy’s life magjait, ami végül E.T.: The Extraterrestrial néven bújt ki a mester elméjének humuszos talajából.Viszont először a Night Skiest kellett gatyába rázni, és mivel nem akart az E.T.-nek kapásból konkurenciát csinálni így átírta, űrlények helyett kísértetek ostromolják a családot, a címe pedig Poltergeist lett.
Creepshow (1982) (A rémmesék könyve)
Stephen King szerint egy novella olyan, mint egy idegen gyors csókja a sötétben. Sosem lesz olyan, mint egy viszony vagy házasság, de hát a csók mindig édes, és éppen a rövidsége adja a vonzerejét! Valahogy a filmes antológiáknak is ebben áll a bája, mert bár sosem lesz olyan maradandó és kiemelkedő élmény, mint egybefüggő, kibontott társai, azért rövidségüknek és alapvető csattanóságuknak köszönhetően gyönyörű pillanatokat adhatnak.
Salem’s Lot (1979) (A gonosz háza)
Stephen King műveiről sok mindent el lehet mondani, leszámítva azt, hogy klisések lennének. Óriásira nőtt mutáns patkányok, pszichopata ápolónők, veszett kutyák… ha viszont King bácsi mégis visszanyúlt a klasszikus horror elemeihez, az szinte minden alkalommal egy olyan maradandó és korszakalkotó mű lett, ami Bram Stoker, vagy Lovecraft műveihez hasonlóan kötelező minden horrorért élő-haló olvasó számára. (tovább…)
Jaws (1975) (A cápa)
Folytatódik Steven Spielberg horrorfilmjeit bemutató cikksorozatunk, amiben a leghíresebb állatos rémfilm kerül horogra!
Alien-összefoglaló
Egy legendás szörnyeteg útja az űrben, vagy egy legendás hősnő harca az ikonikus bestia ellen. Nagyjából ezzel össze lehetne foglalni az Alien-kvadrológia történetét, amiben jó 300 éven keresztül figyelhetjük Ellen Ripley-t (Sigourney Weaver), ahogy becsületes emberként, anyaként, harcosként, nőként vagy éppen különös képességekkel felruházott lényként veszi fel a küzdelmet az életére (és szerettei életére) törő bestiákkal. Aztán a földönkívüli óriásbogarak évekkel később újabb méltó ellenfelekre bukkantak a nem kevésbé híres Predatorok személyében, akikkel eddig két alkalommal mérték össze erejüket a mozivásznon. A továbbiakban összefoglalom az 1979-től 2007-ig megjelent hat Alien-filmet, avagy hogy hogyan lett a nyolcadik utasból egyszerű tucatrém. (tovább…)
Alien (1979) (Nyolcadik utas: a Halál)
Mit kapunk akkor, ha kivisszük a Cápát és a Texasi Láncfűrészest az űrbe egy klausztrofóbiás érzéseket keltő űrhajóra, ahol a legénységet (köztük a kezdő Sigourney Weavert) egy ismeretlen lény terrorizálja, akit a beteges/ijesztő alkotásairól ismert H.R. Giger tervezett, a rendező pedig Ridley Scott? Természetesen hatalmas sikert, ami a sci-fi és horror-rajongók egyik nagy kedvence a mai napig. De vajon mi a Nyolcadik utas a Halál sikerének titka, ami még 32 év után is megborzongatja az embereket? (tovább…)
Körkarlen a.k.a. The Phantom Carriage (1921) (A halál kocsisa)
Szilveszter éjszakája. David Holm egy történetet mesél ivócimboráinak, melyet öreg barátjától Georges-tól hallott annak idején. A történet szerint az utolsó, aki meghal az adott évben, az újév előestéjén, rendeltetése az lesz, hogy a Halál kocsisa lészen a következő évben. Számára az éjszaka olyan hosszú, mint száz év a Földön; éjjel-nappal hajtania kell, oda-vissza, az ő dolga a lelkek átvitele a túlvilágra. Georges éppen egy éve halt meg, pontosan szilveszter éjszakáján, Davidnek különös előérzete támad… (tovább…)
Un chien andalou (1929) (Andalúziai kutya)
Aki látott már Salvador Dalí festményt, az körülbelül el tudja képzelni mire gondolok, ha azt mondom, ez a film pontosan olyan. Luis Buñuel első rendezéséhez közösen írták Dalí-val a forgatókönyvet, ezt figyelembe véve talán nem is annyira meglepő ha eme rövidke műremek megtekintése után elkekedett szemekkel vakargatjuk a koponyánkat, arra gondolva, hogy Buñuel is meg Dalí is közösen elmehetnek a fenébe a fantazmagóriáikkal egyetemben, mert vagy magasról tettek a mindenkori nézőkre, vagy szánt szándékkal szívatták őket, de egy biztos; ez a két krapek nem volt teljesen százas, az tuti.
Hellraiser – összefoglaló
Hihetetlen, de elérkeztünk a széria végére. Különleges számomra, hiszen magába foglalja a legjobb és legrosszabb horrorfilmes élményeimet is. A következőkben rövid emlékeztetőt olvashattok ezekről a pillanatokról.
I Spit On Your Grave (aka Day Of The Woman) (1978)
Meir Zarchi klasszikusa egy igazi botrányfilm volt annak idején, de még ma is megosztja a horror rajongókat. Nekem a kedvenceim közé tartozik, emlékezetes és megrázó élmény volt átélni egy olyan történetet, ami akár velem is bármikor megtörténhet.
(tovább…)
Night of the Demons 2 (1994) (Démonok éjszakája 2)
Ha létezik olyan film, aminek sosem hittem volna, hogy lesz folytatása, az a Démonok éjszakája. Összességében nem volt egy rossz film, de túlzottan jó sem, és lehetetlennek tartom, hogy elég nyereséges lett volna egy folytatáshoz. Hiába, a filmiparnak is megvannak a maga rejtélyei (jóval több is a kelleténél), egy dolog viszont biztos – a megtekintés után már kicsit sem bántam, hogy elkészült… (tovább…)
Zombi 2 (aka Zombie Flesh Eaters) (1979)
Azt hiszem senkinek sem kell bemutatnom Lucio Fulci klasszikusát, hiszen legalább annyira legendás, mint George A. Romero Holtak-trilógiája. Hatása meghatározó volt a későbbi filmgyártásban, de irodalmi műveket, videó játékokat éppúgy megihletett. Ha még nem láttad, az idei Halloween éppen megfelelő időpont a hiánypótlásra, én ezzel az oldalon extra hosszúnak minősülő cikkel szeretnék tisztelegni előtte.
(tovább…)
Night of the Demons (1988) (Démonok éjszakája)
Érdekes, milyen szinten képes kihalni egy filmes műfaj. A mai horrorok többsége küzd az ötlettelenséggel, a szürkeséggel, miközben ha jobban belegondolunk, több olyan alapkoncepció is van, amiket már a kilencvenes évek dereka óta nem láthattunk vásznon. Ezek egyike a démonos-megszállottas túlélőhorror. Nem az Ördögűző típusára gondolok, hanem a Gonosz halottakra, vagy a Lamberto Bava által jegyzett Démonokra, amik ránézésre a zombifilmekre hasonlítanak, csak éppen a “fertőzöttek” okosak, gyorsak, félelmetesek, és számtalan természetfeletti csínyre is képesek… (tovább…)
Countess Dracula (1971) (Drakula grófnő)
A brit Hammer Studio neve egyet jelent a klasszikus, vérbeli gótikus horrorfilmekkel. A Countess Draculát még egy halloweeni mozimaraton keretein belül néztem meg, részben azért, mert Harry Potterékkel épp mostanában kezdték feltámasztani a Hammer Studiot (alig várom, hogy kijöjjenek az első filmek), részben pedig mert eyescream Blood Scarab című foshordóról írt cikke után elhatároztam, szent küldetésre indulok, hogy találjak egy nézhető Báthory Erzsébet filmet (az Ezt éld túl! nem számít, az videojáték horror) (tovább…)
Nightbreed (1990) (Az éjszaka szülöttei)
A Hellraiser kedvező fogadtatása után Clive Barker bátrabban kezdett hozzá egy újabb regény filmes adaptációjának, nevezetesen a Cabal, nálunk Az éjszaka gyermekei címen megjelent történetének. David Cronenberg és Doug Bradley is csatlakozott hozzá, de a mozi sajnos így is gyászos nézettséggel futott. Az anyagi siker ugyan elmaradt, de egy mára kultikussá vált alkotás született, amiről én is csak áhítattal szólhatok. (tovább…)
Vegan Vampire 1928 (2010)
„21 nap, 200 dollár és 9 filmőrült kellett, hogy összehozzák ezt a 10 perces Vámpír mozit, mely a némafilmek korába varázsol el minket, felturbózva Suzi Terror speciális effektjeivel!” – ilyen ajánlásnak én nem tudtam ellenállni, így aztán hamar beszereztem e rövid kis remeket, melyből megtudhatjuk mi történik, ha egy szépséges she-vampire gyomra nem bírja az éltető vörös folyadékot, s mindez hogyan kapcsolódik szervesen a gumikacsákhoz… (tovább…)
Az oldalon található kritikákban és hírekben látható előzeteseket és filmrészleteket a 18 év alatti olvasóinknak nem ajánljuk.
legutóbbi hozzászólások