Cápa – összefoglaló
Steven Spielberg mondta: „A Cápa, ha nem csinál pénzt, csak egy katasztrófafilm. Sőt, igazi katasztrófa.”. Pénzt csinált, sőt olyannyira rengeteg dollárt fialt, hogy ez lett az első blockbuster, az állatos horrorok megújítója és minden idők legismertebb filmje.
Exitus Interruptus (2006) (A halál csak a kezdet)
Filmünk valahol a torture (horror és a leszbikus) pornó határán helyezkedik el, élvezeti értéke viszont nagyjából a nulla felé konvergál. Egy gagyin megszerkesztett, kvázi igencsak amatőr szagú német iszonyat, klasszikus horrorfilmes nyúlásokkal, bájos hölgyek szexuális aktusaival meg persze kihagyhatatlan, öncélú és obszcén kínzásokkal, már ami a latexmaszkos gyilkosunkat illeti. Egyszóval felejtős. (tovább…)
Amphibious 3D (2010)
Angkara Murka! Neeeem, ez nem egy tajvani cipő márka neve, mégcsak Harry Potter sem ezt használja pubertás kori fantáziáinak materializálásához, egyszerűen egy varázsige, amivel tengeri skorpiót lehet megidézni. Egy bazi nagy, óceánjáró méretű skorpiót.
Monstry a.k.a. Monsters (1993)
Plendill kolléga közbenjárásnak köszönhetően lehetőséget kaptam, hogy végigszenvedjem ezt a csodálatra méltó óriási-mutáns-állatos alkotást, amit állítólag Sergei Kuchkov rendező a Csernobil katasztrófa utánérzéseként tök komolyan gondolt, bár szerintem a megtekintés közben mindenki leginkább a fetrengve visítós kínok-kínját éli át. Nekem például külön felüdülést jelentett , hogy eme ritkaságnak számító csodát (mindenféle alternatív felirat hiányában) eredeti, orosz nyelven kaptam az arcomba, tehát eleve duplájára nőtt a szórakoztatási faktor… (tovább…)
Nazis at the Center of the Earth (2012) (Nácik a Föld középpontjából)
Az Iron Sky zseniálisan irracionális, trash műfajába hajló, mégis valahol frappáns mega-ötletét meglovagolva szeretve imádott mockbuster-gyárunk is elkészítette saját változatát, melyet röviden úgy lehetne definiálni, mintha az Utazás a Föld középpontja felé tematikájából kivennénk a dínókat, és kicserélnénk rohadó arcú nácikra, ezen elegyet pedig megfűszereznénk borzalmas CGI effekttel és némi horrorisztikus elemmel, hogy egy minden ízében agyatlan fárasztást kapjunk. (tovább…)
Cruel Jaws a.k.a. Jaws 5. (1995) (Az emberevő cápa)
Imdb szerint ez még a hivatalos folytatások utolsó darabja, viszont William Snyder dottore, ismertebb nevén Bruno Mattei nem szórakozott Brodyékkal meg cápa makettekkel, vagy akár castinggal, előrángatta a cinecittá takarító brigádját, adott nekik angol nevet, megírta a sztorit szétlopva az eredetit és lőn világosság, vagy inkább sötétség. Mély, fekete holló szemű sötétség!
Jaws: The Revenge (1987) (A cápa bosszúja)
Amikor már azt hitted, hogy a háromdésített förmedvény után már nincs lejjebb, mikor már elkönyvelted, hogy a Cápa Univerzumban Oscar-díj után Arany Málnát csak Louis Gossett Jr. tud felmutatni, akkor jön Joseph Sargent rendező és Michael Cainet a csúcsról visszarángatja a földszintre, és bár az Oscart pont eme gyöngyszem forgatása miatt nem tudta átvenni, az Arany málna jelölést megköszönte!
Captain Berlin vs Hitler (2009)
A címből már nyilván kitalálhattátok, hogy amit ezek után következik, azt még a legnagyobb jóindulattal sem lehet normálisnak nevezni. Jörg Buttgereit ugyanis nem kisebb dologra vállalkozott, minthogy egy színpadi előadás keretében hozza össze Führer gondolkodó szervét Draculával, Ilse nevű fanatikus követőjét pedig egy nemzeti szuperhőssel. Mindezt pedig képregényekre jellemző vizualitással, törpe narrátorral és megannyi fizikai fájdalommal kísérve! Szóval a mega-agyf*sz garantált!! (tovább…)
Jaws 3D (1983) (Cápa 3.)
Mikor a második rész híre felröppent és a történet szerint Brody és Quint gyerekei szálltak volna szembe a fenevaddal, az alkotók főleg Spielberg még csak kínjában sem tudott mosolyogni, de végül ezt jegelték és csak a csilivili, 3D-s harmadaik részben vált valóra a (rém)álom, kissé átalakítva.
Kottentail (2007)
Itt a húsvét, mi lehetne ilyenkor jobb, mint egy amatőr idiotizmus egy redneckről, aki mutáns nyúllá változik és playboy nyuszikat gyilkol?! A végeredményt nézve: bármi!
Super Shark (2011)
Néhányszor ígéretet tettem már, hogy több idióta, zs-kategóriás mutáns cápás filmmel nem jelentkezem itt a CG berkeiben, de sajnálatos módon (vagy éppen a ti legnagyobb szerencsétekre) most sikerült egy újabb csoda-igénytelen darabot kihorgásznom a Förtelem Feneketlen Tavából, amit szinte kizárólag az elrettentés célzatával osztok meg – és még véletlenül sem a mazochista zs-fanoknak adok ötleteket… (tovább…)
Rogue River (2012)
Cirka két millából forgatott, dilis család embereket kínoz mozi, tele klisékkel és kiszámíthatóságokkal, néhány morbid poénnal és egy mindig remek Bill Moseley-val. Azért nézzük meg bővebben!
Zombiegore (2003)
Erre a mindenféle koncepciót nélkülöző, csapnivalóan amatőr, és persze low-budget holland produkcióra máig nem találok megfelelő szavakat, legyen elég annyi, hogy olyan szinten retekszar az egész, hogy az már átmegy jóba! Tehát, ha innét nézzük, akkor bizony egy fejedelmi trash alkotással van dolgunk, azt viszont nem árt megjegyeznem, hogy nincs annyi alkohol és/vagy kábítószer a világon, amivel egyhuzamban ki lehetne bírni ezt az agyzsugorító másfél órát… (tovább…)
The Lawnmower Man 2: Beyond Cyberspace (1996) (A fűnyíró ember 2: Jobe háborúja)
Stephen King azonos című novellájának felhasználásával készült első rész is meglehetősen gyengén muzsikált, de ez a folytatás egyszerűen mellőz minden olyan elemet, ami miatt egy kicsit is élvezhető vagy szimpatikus lenne ez a kibertérről szóló mozi. Nekem is csak többszöri próbálkozás után sikerült végignéznem, úgyhogy legyen elég annyi: egy másodpercet sem érdemes rá pazarolni, mert csapnivalóan szar! (tovább…)
A Return to Salem’s Lot (1987) (Vámpírok városa)
A Salem’s Lot egy zseniális könyv, amiből készült egy minden szempontból klasszikus feldolgozás. Hollywood producereinek többsége pedig valószínűleg a Sátán közeli rokona, ugyanis a nagy ötletpangás közben valamelyikük szűk nyolc évvel az eredeti film után kitalálta, hogy mi lenne, ha még egy vastag bőrt lehúznának King vámpírvárosáról? Rá is állították a feladatra a Mániákus zsaru trilógiával később elhíresült Larry Cohent, aki nem csak rendezőként, hanem íróként is megcsillogtatta tudását. Isten bocsássa meg neki ezt a bűnt. (tovább…)
Birdemic: Shock and Terror (2008)
Végre sikerült egy olyan filmre bukkannom, ami mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül kapja meg tőlem a minősíthetetlen jelzővel illetett 1 pontot, bár úgy érzem, néha még így is lágyszívű voltam, hisz emellett az audiovizuális mocsok mellett mindegyik általam látott és/vagy csodált überrossz film is csupán ZS-lightnak tűnik! Ez pedig nem más, mint James Nguyen független filmes egy helyben lebegő, savat hányó madarakról szóló, mindenféle szempontból értékelhetetlen hulladéka. (tovább…)
2-Headed Shark Attack (2012)
Mit nekünk Cápák éjszakája 3D-be valamelyik túlzsúfolt multiplex moziban, mikor itt az Asylum cég otthoni szórakozásra gyártott, kizárólag DVD-formátumban elérhető kétfejű mutáns szörnyetege! Eyecandy gyanánt pedig Carmen Electra és Hulk Hogan lánya mutogatják felváltva csodálatosan domborodó szíveiket, csak hogy ne mindig az az istentelenül szar CGI-re emlékezzünk a későbbiek során. (tovább…)
Poolboy: Drowning Out the Fury (2011)
Ez a film kimeríti a fájdalmas fogalmát. Ez tényleg annyira szar… nem: ez DIREKT annyira szar, hogy a könnyem csorgott míg végignéztem, és jómagam sem tudtam eldönteni, hogy a röhögéstől, vagy a kínlódástól. Emlékeztek még a Herkules vagy az Androméda című tévésorozatokból Kevin Sorbo-ra? Igen? És Jay-re a Kevin Smith filmekből? Gondolom, Mr. Trejo-t nem kell bemutatni senkinek. Akkor készüljetek fel, de az agyatokat hagyjátok a konyhában! Ez kemény menet lesz!
Sand Sharks (2011)
Voltak ugye eddig a hadsereg vagy éppen önjelölt professzorok által genetikailag módosított, tökéletes gyilkoló-gépekként létrehozott, aztán elszabadult mutáns fenevadak, meg az ősidőkből itt ragadt páncélos bestiák, de persze a Mega kiadásról sem illik megfeledkezni, aki szabadidejében repülőket harapdál le az égből vagy éppen Golden Gate hídon élesíti a fogait. De a most felbukkant, homokból támadó szárazföldi cápákkal úgy érzem egy egészen új fejezet kezdődött az uszonyos rettegés területen. (tovább…)
Shocking (2006)
Történt néhány éve, hogy találkoztam valahol a neten egy ‘pályázati felhívással’, miszerint egy új magyar pszichothrillerhez kellene kritikát írni, amiért cserébe… fingomnincs, de amúgy is lényegtelen, mert a tisztelt író/rendező/vágó/főszereplő Ács Miklós úr azt elfelejtette a mintakópia átadásakor közölni, hogy csak pozitív kritikákat értékelnek az arra illetkesek. Én meg miután végigszenvedtem a művet, leírtam feketén-fehéren a véleményemet, amire aztán annyit se mondtak, hogy nyasgem. Be is kopiznám ide, ha még meglenne, de mivel nincs, kénytelen voltam feláldozni magam a kedvetekért és újra megnézni ezt a… filmet. (tovább…)
Escapee (2011)
Dominic Purcell a Szökés sikerét meglovagolva zabálja a B-kategóriás horror szerepeket, csak nehogy megfeküdje, amúgy nem túl érzékeny gyomrát! Jelen szerzeményét az IMDB-n Hitchcockéhoz hasonlították, bizonyítva, hogy vannak még barmok a világon!
De Griezelbus (2005) (Horrorbusz)
Egyik kedves rajongóm hívta fel a figyelmemet erre már címügyileg is full röhejes holland alkotásra, nyilván nagyon jól tudta, mennyire odavagyok az ilyen förtelmesen fos horrorokért, muhaha! Na most az egy dolog, ha egy ilyen kaliberű film minden tekintetben szar, mert jobb esetben annyira trágya, hogy az már átmegy szórakoztatóba, és akkor minden rendben – ez viszont tényleg szar-szar, ráadásul iszonyatosan unalmas és értékelhetetlen, szóval óvakodjatok tőle, és menjetek inkább gyalog! (tovább…)
Creature (2011)
A B-mozik egyik ismérve, hogy nagyon pontosan tudjuk mire számíthatunk, ha elolvassuk a szinopszist. Lelki szemeinkkel már a teljes filmet felvázoltuk kockáról kockára, párbeszédről párbeszédre, amikor olyan van a borítóra írva, hogy “fiatalok egy faház felé mennek a lousianai mocsárvidéken… mit sem sejtve, hogy egy legenda szerint egy szörny a mocsárban…”. És pont. Ennyi elég is, hogy tudjuk mivel állunk szemben. (tovább…)
Un Cazador de Zombies aka Zombie Apocalypse Now: A Zombie Hunter (2008)
Még mielőtt elkezdődik a produkció a Troma atyaúristene, Lloyd Kaufman szól néhány dicsérő szót ezen argentín csodáról, melyet maga a nagy Germán Magarinos rendezett – who the f*ck is this guy?! kérdezhetnénk teljes joggal. Ezt a bődületes hulladékot végigszenvedve pedig csak azt mondhatom, hogy jobb az úgy nekünk, ha nem is akarjuk tudni. Inkább ezer egészséges Troma, mint ez még egyszer! (tovább…)
Az oldalon található kritikákban és hírekben látható előzeteseket és filmrészleteket a 18 év alatti olvasóinknak nem ajánljuk.
legutóbbi hozzászólások