Hollywood Chainsaw Hookers (1988)
A láncfűrész nagyon veszélyes dolog. Veszélyt jelent RÁD és a KÖRNYEZETEDRE egyaránt. Ha pedig meztelen vagy és túlárad benned a szexuális energia, akkor végképp állítsd le a motort, mert a gyártó ezért már nem vállal felelőséget. Még szerencse, hogy a film készítői vérprofik, így senki sem sérült meg a forgatás alatt. “Én csak tisztogattam a láncfűrészemet, és az egyszerűen elindult!”
Maniac Cop 2 (1990) (Zsarumánia 2)
Miután laza két év késéssel sikerült végére érnem a Phantasm szériának, úgy döntöttem, két nagyobb, hónapokon át húzott projekt között szokást csinálok a dologból, és lezárok néhány szériát, amibe nagy hévvel belekezdtem anno, zsenge, tapasztalatlan kezdő koromban, majd ahogy a lelkesedés alábbhagyott, félkészen, egy-két epizóddal hagytam a cikklistánk mélyén. A következő ilyen adta magát – csak alig fél éve írogathattam az oldalra, amikor cikkeztem a Bruce Campbell és Robert Z’Dar nevével jelzett Maniac Copról, majd nyersanyag híján megelégedtem az első rész értékelésével. Azóta természetesen rég megnéztem a folytatásokat, és végre pótolom is az elmaradást. (more…)
Bloody Birthday (1981)
Gyerekek. Ártatlan mosolyok, szeplős kis orcácskák, idétlen komolyságot kölcsönző sztk keretes szemüvegek, élethez való habókos hozzáállás. Gyerekek! Kétszínű alattomos kis lények, még a fű foltos gatyájuk sem áll jól, és semmi mást nem akarnak csak egy vérbő születésnapi partit. Bloody birthday!
Nao mo a.k.a. Black Magic With Buddha (1983)
Nem általános világa van a CAT III típusú filmeknek, azon belül pedig szintén külön csoportba lehet sorolni a természetfelettivel és mágiával foglalkozó Hong Kong-i horrorokat. Lieh Lo rendező nem először mártózott meg a rémisztgetésekben, ráadásul az idős varázsló szerepébe is belebújt. Hogy pontosan milyen, metamorfózisokkal tarkított szörnykarneválról van szó, az hamarosan kiderül.
Night of the Tentacles (2013)
Dustin Mills gyakorlatilag egyszemélyes hadseregként állt neki a műnek, amit íróként és rendezőként is jegyez. Természetesen az efféle garázsprojekteknél ez nem szokott másként lenni, ugyanis sokszor jobban dominálhat az írói fantázia és ésszerű annak felvenni a jeleneteket, aki egész végig bíbelődött a sztori tető alá hozásával. A kisköltségvetésű alkotások közt sem mindennapi darab, tele ötletekkel és bakikkal a megvalósítás során.
Chopper Chicks in Zombietown (1989)
Fülledt levegő, penetráns gázolja szag, keményen ringó csípők, nyári fényben szépen játszó csöcsök. A Cycle Sluts csapata járja Amerika fékezhetetlen, soha véget nem érő országútjait. Life’s a bitch and then you die. Usually.
Doomsday County (2010)
A Troma soron következő alkotása egy picit korábban befejezett, ám még ki nem adott filmet takar (ezúton is köszönet a lehetőségért, hogy írhatunk róla), mely gyakorlatilag egy lazán kapcsolódó epizódokból álló antológia. Joe Badiali, Art Brainard, Shawn Haran, Steven Shea mindannnyian különböző szempontból fogtak hozzá a saját kis részükhöz, s az összkép igen vegyesre sikerült. De nézzük bővebben, miről is szól a film.
Seedpeople a.k.a. Dark Forest (1992) (Növényemberek)
Ki gondolta volna, hogy a rémséges bábjairól, igénytelen, ergya gumiszörnyeiről hírhedt Full Moon és az inváziós filmek zsánere egyszer találkozni fog?! Én aztán biztos nem. Történt, hogy Charles Band és cimborái unatkoztak, így hát lekoppintották a földönkívüli inváziós / testrablós filmek alapötletét, adtak hozzá némi igénytelennek tűnő, növényekből kikelő, bizarr kreatúrát, majd mindezt egy unalmas forgatókönyvbe ágyazva elénk tárták, hátha majd félni fogunk. Vagy szórakozni. De leginkább egyiket sem. (more…)
John Dies at the End (2012)
Úgy tűnik, minden évtizedre jut Don Coscarelli munkásságából, de pontosan annyi, amitől nem csömörlünk meg (ellenpéldaként álljon itt Paul W.S. Anderson). A Bubba Ho-Tep és a Phantasm sorozat atyja most egy könyv filmes adaptációját készítette el, olyan alapanyagból, ami a számtalan dimenzió és kuszaság miatt szinte filmre vihetetlen. Mégis, vannak, akik mernek nagyot álmodni. Így tett a rendező és egy elképesztő hullámvasútra száll fel, aki benevez a filmjére.
The Millennium Bug (2011)
Bár tavalyelőtti film, mégis a többség csak fél éve láthatta úgy igazából, amikor dvd-n megjelentették ezt a kisköltségvetésű indie horrort. Nos, azt kell mondjam, jól tették. Hogy miért? Első ízben pusztán azért, mert nem csak díszből virít a NO CGI logó a film elején. Feltételezem nem vagyok egyedül, ha azt mondom, az ilyen dolgok láttán a gyermeki énem sikongva tapsikol legbelül, hogy végre nem akarnak gagyi effektekkel etetni, amikor évtizedeken keresztül megvoltunk bábukkal és rengeteg sminkmesterrel.
Flesh Gordon Meets the Cosmic Cheerleaders (1990) (Flesh Gordon 2 – Találkozás a kozmikus kéjutazókkal)
Az első rész viszonylagos sikerei után tíz évvel elkészítették e kosztümös sci-fi fantázia kínosan bárgyú folytatását, mely azon kívül, hogy egyetlen eredeti szereplőt sem tartalmaz, rendkívül szexista modorban próbál mosolyt varázsolni a WTF-eseményektől lefagyott arcunkra, de minimum csak sokadfokú agyzsibbasztást okoz. (more…)
Creepozoids (1987)
Valahol a távoli jövőben, 1998-ban (!) a szuperhatalmak nukleáris háborút vívnak. Élelemhiány, folyamatos rettegés és minden napos savas esők. Dezertőrök a kihalt utcákon küzdenek az életben maradásért, a gyilkos csapadék elől menekülve egy kihalt laboratóriumban találnak menedéket. Előfordulhat viszont, hogy a hely mégsem annyira üres, és csábítóbbá válik a külvilág.
Hell Comes to Frogtown (1988) (Békaváros)
Poszt-apokaliptikus történetünk a nukleáris és biológiai csapások utáni USA-ban játszódik, ahol a vezetést a nők ragadták magukhoz, és ha ez még nem lenne elég, az emberi faj durván a kihalás szélére került. Ezért aztán nem véletlenül élvez prioritást a szaporodás szempontjából roppant fontos termékeny női egyedek védelmezése, szinte bármi áron. Hulljanak hát a mutánsok! (more…)
Prototype (1992) (Prototípus)
A dicső nyolcvanas évek VHS termésének tipikus jellemzői a kora kilencvenes években is felfedezhetők voltak és időnként előfordul, hogy csupán a látottakból nem mondaná meg senki, hogy egy jókora ugrással egy évtizeddel arrébb jelent meg az adott mű. Phillip J. Roth író/rendező/producer egy igazi B-film mágus, aki számtalan alkotással lepte meg eleddig a rajongókat, s ebben az esetben sem hazudtolta meg magát. Hogy sikerült a megannyi víziót egy filmbe belepakolni? Hamarosan kiderül.
Tooth and Nail (2007) (Fog és Köröm)
A maják megjósolták, hogy 2012. december 21.-én kezdődik egy új időszak, ami akár pozitív is lehet, és az elmúlt évezredekhez képest, egy merőben új világot hoz. A Tooth and Nail alkotói, ebben a After Dark Horrorfesten bemutatott darabban egy világégés utánra helyezik a cselekményt, egy olyan világba, ahol az emberiség kétharmadát nem egy meteor, egy vírus, a globális felmelegedés vagy a túlnépesedés, még csak nem is egy újabb világháború irtotta ki, hanem…
Hobgoblins (1988) (A koboldok éjszakája)
Isten áldja a Hungarovideót, hogy a VHS korszak csúcsán kis hazánk is megismerhette ezt a low-buget szörnyecskékkel dúsított, bődületes ostoba és gyökér filmet. Horror-vígjátéknak szánták, de nyilván nem nehéz kitalálni, hogy szórakoztató faktora a nagy büdös nullához konvergál, viszont legalább telis-tele van ripacskodó harmincéves tinikkel, fetrengve röhögés földönkívüli plüss-goblinokkal, poénosnak szánt, de leginkább sírásra késztető random baromságokkal, ja és persze a hazai változat alulmúlhatatlan szinkronhangjait sem szabad elfelejteni… (more…)
Dragula: Queen Of Darkness (1978)
A múlthéten már pedzegettem a meleg Drakulát, hát íme itt honol egy. Az HBO egyik szpesöl műsoráról a Disco Beaver from Outer Space-ről van szó, annak is egy három részből álló szkeccséről.
Amityville: Dollhouse (1996) (Amityville: Ördögi játék)
Nyolc rész. Egyszerűen nem vagyok képes elhinni, hogy az Amityville sorozat legutóbbi felvonásai tényleg akkora hatalmas anyagi sikert hoztak volna a stúdiónak, hogy akadályok nélkül eljutottak a nyolcadik részig. Komolyan voltak emberek, akik az utóbbi 3-4 részt megvették és szerették is? Bár az őszintét megvallva, egy kicsit hálás vagyok nekik, a Dollhouse ugyanis legalább pár fokkal jobb a legutóbbi folytatásoknál, és így fogjuk rá, “méltó” módon zárta le a klasszikus, remake előtti Amityville szériát. (more…)
~ Zenés közjáték 3 ~
Phobic kollégától a képzeletbeli gyeplőt átvéve, ezúttal Énszemsikolyságom állított össze a nyugalom megzavarására alkalmas (részint félelmetes, részint hangulatos) videókból álló audiovizuális kollekciót, hogy ezen a hétvégén se unatkozzatok! (more…)
Rat Scratch Fever (2011)
Három évet kellett rá várnom, hogy az első hírektől fogva sikerüljön elkapnom ezt a bestiát. A stáblistához érve pedig azt kell mondjam, abszolút megérte a várakozás, ugyanis az utóbbi évek egyik legszórakoztatóbb marhaságát sikerült összeraknia az egyszemélyes hadseregnek, vagyis Jeff Leroy kapitánynak, aki egy személyben írta és rendezte a filmet. De ne rohanjunk ennyire a kilencven perc végére, hiszen még sok érdekesség vár addig az érdeklődőkre..
Mosquito (1995) (Moszkitók)
Talán az ötvenes években menő, óriásira mutálódott rovarokkal, bogarakkal való kollektív ijesztgetést próbálták visszahozni ebben a „nagyszerűen” sikerült B-filmben, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy aki lelkesedik az efféle se szeri, se száma rettenetekért, az egészen biztos, hogy ebben sem fog csalódni. (more…)
Amityville – It’s About Time (1992) (Amityville – Ütött az óra)
Most, hogy a dolgok elkezdtek igazán bizarrá válni az Ocean Avenue 112 történetét bemutató filmszériában, ideje, hogy páncélba öltözött hős lovagként megjelenjek a színen, és megmentsem Miskei kollégámat attól a szörnyű feladatról, hogy az elkövetkező pár rettenetes folytatásról is neki kelljen beszámolnia. A gonosz ugyanis, miután kiűzték a házból, minden egyes kiárusított berendezési tárgy révén megpróbált új otthont keresni magának, és ezzel egy időben a sorozat is megpróbált újítani, új helyet keresni a kísértetházas-megszállottas horrorok között – sajnos inkább kevesebb, mint több sikerrel. (more…)
Resident Evil: Retribution (2012) (A kaptár: Megtorlás)
Egy kis késéssel váltom tvshamant, hogy bemutathassam nektek a Kaptár széria ötödik felvonását, majd ezt követően az alapművet, a Resident Evil játéksorozatot feldolgozó animációs filmeket is. Az előttem íróval ellentétben nekem közel sem tetszett az irány, amit a széria az első-második rész után felvett, inkább tartottam lehúzásnak, és történetileg már-már Uwe Boll szintjét megközelítő fércmunkának a folytatásokat, és az őszintét megvallva, az ötödik rész, ha lehet, csak még lejjebb engedte a színvonalat. (more…)
The Amityville Curse (1989) (Az átkozottak)
Elérkeztünk a sorozat ötödik epizódjához, aminek abszolúte semmi köze nincs a horror házhoz; egy eltérő háttértörténettel megáldott másik hodályban járunk, a közös pont egyedül Amityville városa.
Az oldalon található kritikákban és hírekben látható előzeteseket és filmrészleteket a 18 év alatti olvasóinknak nem ajánljuk.
Legutóbbi hozzászólások