Dark Tales of Japan (2005) (Japán rémmesék)
Ebben az eredetileg televízióra készített horror-antológiában négy figyelemre méltó japán rendező, ízig-vérig japán koncepcióban készített kisfilmjét tekinthetjük meg, bár személy szerint én sokkal inkább használnám a thriller megnevezést, majd meglátjátok, hogy miért mondom… (tovább…)
Pingu’s The Thing (2011)
Gondolom közületek már sokakhoz eljutott az Angry Alien csoportosulás Bunny-O-Vision névre keresztelt jópofa koncepciója, melyben blockbuster mozikat animálnak újra harminc másodpercben, imádni való nyuszikkal! (Ebből a szórásból természetesen a horror műfaja sem maradhatott ki: Alien, Evil Dead, Exorcist, Freddy vs Jason, Hellraiser – hogy csak pár címet említsek.) Talán ez adhatta az ötletet a gyurma-animációval foglalkozó Lee Hardcastle-nek, hogy újragondolja a A dolog című klasszikust, méghozzá pingvines változatban! (tovább…)
Transmorphers: Fall of Man (2009) (Transmorphers – Robotinvázió)
Az eredeti Transformers filmekkel bizony úgy vagyok, mint az egyszeri ember a mekis (műanyag) kajával: vagyis szép, jó meg minden, de köszönöm, ha lehet, legközelebb inkább hazai szendvicset ennék. Viszont a népek kajálják, mint állat. Így aztán szinte kihagyhatatlan alapanyagnak bizonyult Michael Bay bácsi trilógiává bővült epic sci-fi akció-mozija, már ami az Asylum-ot illeti… (tovább…)
Demon Island a.k.a. Piñata: Survival Island (2002) (Túlélősziget)
A pinata eredetileg egy tradicionális, szerencsét hozó mexikói agyag-alkalmatosság volt – bár hozzá kell tenni, hogy a cseréptörés, mint olyan gyökerei egészen Kínáig nyúlnak vissza. Ahogy lenni szokott, világ minden részén elterjedt, és ezen előrenyomulása közben eredeti vallási jelentését elvesztve, már pusztán szórakozási célzattal állítottak elő. Manapság ezt a leginkább papírmaséból vagy más anyagból üregesen kialakított szimbólumot belül mindenféle jósággal töltik meg, s aki szétveri, annak ölébe hullik a tartalma… (tovább…)
Subspecies 3 – Bloodlust (1994)
Teljes bizonyossággal kijelenthetem, hogy az utóbbi időben vámpír-túladagolást kaptam. Szinte minden film, amit mostanában megnéztem, Drakula vérszívó rokonjai körül forgott, és bár ezek elég vegyes színvonalúak voltak, legalább annyiban segítettek, hogy adtak néhány stabil standerdet, amelyek segítségével végre igazságot tehettem a számomra már-már kínosan középszerű Subspecies sorozattal is. (tovább…)
Színház: Bőrpofa – A VRRRÜMMM láncfűrésszel
A Katona József Színház jóvoltából részt vehettem egy közönségtalálkozóval egybekötött előadáson, ami nem csak a texasi láncfűrészeshez való kapcsolata miatt tarthat számot az érdeklődésetekre. A kétszereplős dráma nemcsak a disznóvérrel nem spórol, de a lélek legmélyebb bugyraiba sem átall betekinteni, egy hátborzongatóan jó estét szerezve a látogatónak.
(tovább…)
Raptor Island (2004) (Szörnyek szigete)
Még régebben, a Komodo vs Cobra című giga-hulladék kapcsán említettem, hogy hasonló magyar fordítással már kijött vagy két hasonszőrű érdekfeszítés-mentes horror mozi, no de sebaj. Egyik ezek közül a jobb napokat is megélt, mára azonban csak és kizárólag akciós vagy horror zs-retkekben felbukkanó Lorenzo Lamas nevével reklámozott n+1-dik lakatlan szigetes dinós rettenet, amitől jobb híján most próbálok meg mindenkit eltanácsolni, amíg még nem késő. Legalábbis remélem… (tovább…)
The Profane Exhibit – Hamarosan kész az antológia
Remek hírekkel szolgáltak a film producerei – Yoshihiro Nishimura (Tokyo Gore Police, Helldriver) ugyanis elkészült saját szegmensével, vagyis szép lassan befejeződnek a munkálatok a film háza táján.
Kid in the Box – Folytatódik az olasz vérfürdő
A 2006-os Last House in the Woods meglepően korrekt eredményeket ért el Gabriele Albanesi vezényletével. Most pedig hamarosan láthatjuk a folytatást is.
Hollywoodi hallgatás – Egy rossz horrorfilm históriája
Leigh Whannell vesszőfutása, avagy az álomgyár szabályai
Az elkövetkezendőkben a Fűrész alkotópárosának egyik fele nyilatkozik arról, milyen érzés Los Angelesben a valódi vérszívók között dolgozni, milyen hibákat lehet elkövetni és mindebből miket profitált.
King week-ending
A tegnap esti Desperation cikkel lezárult a Stephen King tematikus hetünk is. Az olvasottsági adatokat átlapozva a szerkesztőkkel örömmel nyugtáztuk, hogy továbbra is vevők vagytok az egy-egy téma köré szervezett heteinkre, úgyhogy gondolom nem árulok el nagy újdonságot azzal, hogy a közeljövőben még számos hasonló eseménnyel fogjuk feldobni az oldalt. Addig is további kellemes olvasgatást, és ne felejtsétek el olvasni mind a főoldalunkat, mind a Facebook csoportunkat, hogy mindig képben legyetek a legfrissebb hírekkel, cikkekkel és az oldal jövőjét illető szavazásokkal.
Köszönjük, hogy ezúttal is velünk voltatok!
The Snowtown Murders – A gonosz gyökerei
Az ausztrál filmipar mindig egy külön pályát írt le a mozgóképkultúrában és ez mind a mai napig így működik. Justin Kurzel rendező filmje sem az átlagos kaszabolós perspektívából mutatja be az antihőseinket.
Desperation (2006) (Kétségbeesés / Sivatagi rémálom)
Fiatal pár utazik a sivatagon keresztül, egyszercsak megjelenik a visszapillantóban egy rendőrautó és nem sokkal később már annak hátsó ülésen találják magukat, a zsernyák meg össze-vissza hadobál mindenfélét, szóval halvány lila gőzük nincs, hogy ezt most miért meg hova, hisz’ még ha közlékeny is lenne a heka, valami akkor sincs rendben vele. Ahogy beérnek a következő kisvárosba, a beszédes nevű Desperation-be, egyre inkább elhatalmasodik rajtuk a kétségbeesés… ~Tak!~
The Mooring – A vadon szorításában
Hosszú idő óta igen sikeres ágazat a túlélőhorror világa. Ennek népes táborát gyarapítja a következő produkció, melyet Glenn Withrow rendező készített.
Needful Things (1993) (Hasznos holmik)
Egy szép napon új antikvitás bolt nyílik a Castle Rock nevű vidéki kisvárosban, a boltost senki senki sem ismeri, a helyiek szerint ‘valami idegen’. Márpedig az idegenek mindig furcsák, ez tudvalevő. “Nem fog hinni a szemének!” hírdeti magát az üzlet, melyben mindenki meglelheti szíve vágyát, a boltvezető Leland Gaunt (Max von Sydow) pedig egy kedves öreg úr, aki bármilyen alkura hajlandó vevői elégedettsége érdekében, egyetlen kitétellel: egy apró kis jelentéktelen szívességet kér csupán cserébe, ám ahol a felszín alatt forronganak az indulatok, sokszor egyetlen apró szikra is elég…
Christine (1983)
Viszonylag ritkán következik be, hogy King műveihez olyan moziügyi szakemberek nyúlnak, akik teljesen korrekt adaptációkat készítenek belőlük. Szinte egy kezem meg tudom számolni a hozzáértő direktorokat: Stanley Kubrick (A ragyogás), Geroge A. Romero (Halálos árnyék), Frank Darabont (Halálsoron, A remény rabjai, illetve A Köd). Hiszitek vagy sem, de a legendás John Carpenter szintén közéjül tartozik, akinek most egy kevésbé ismert moziját szeretném bemutatni. (tovább…)
Silver Bullet (1985) (Ezüst pisztolygolyók)
Stephen King története egy kisvárosról, ahol most nem gyilkos bohóc, vámpír vagy telekinetikus képességekkel megáldott tini, hanem egy emberfarkas szedi áldozatait. A szörnyet legyőző pallos egy tolószékes kisfiú kezében, a labirintusból kivezető úthoz szükséges fonalgombolyag pedig egy alkoholista nagybácsi zsebében lapul!
(tovább…)
Pet Sematary 2 (1992) (Kedvencek temetője 2)
1992-ben járunk, ahol Mary Lambert ismét komoly fába vágta a fejszéjét – immár Stephen King segítsége nélkül hozzálátott a Kedvencek temetője második epizódjához, anélkül, hogy lett volna bármilyen alapja a történetnek. Az első résznél azért volt nehéz dolga, mert már egy létező, és sokak által kedvelt történetet kellett filmvászonra álmodnia, így persze nagyon fontos volt, hogy mit fog szólni egy rajongó a megfilmesített verzióhoz. Ám a következő résznél semmilyen mankója nem volt, csupán a mag volt elültetve. A temetőben.
Salem’s Lot (2004) (Borzalmak városa)
Az eredeti Salem’s Lot 1979-es sikere úgy tűnik, elég nagy volt ahhoz, hogy amikor a “kreativitásukról” messze földön híres horrorfilmkészítők újabb ötlethiányhoz érkeztek, a Kukorica gyermekeinek kétszázhuszonvalahanyadik folytatása helyett inkább a vámpíros regényt vették elő, hogy egy újabb, ezúttal kicsivel több mint három órás tévéfilmet forgassanak belőle. A remakekkel kapcsolatos baljós árnyak természetesen a projekt felett lebegtek, de szerintem annak ellenére, hogy a King könyveiből készült feldolgozások többsége az utóbbi évek során minőségileg valahol a Föld magja és Kína között jártak, az új Salem’s Lot még akár egész jó filmnek is tekinthető. (tovább…)
Maximum Overdrive (1986) (Maximális túlhajtás)
Hollywood már a kezdetek óta szeret irodalmi alapanyagból dolgozni, mert így csak annyi dolguk van a filmeseknek, hogy a már bejáratott, sikeres sztorikat adaptálják az ezüst vászonra. Viszont mindig akad egy-egy író, aki megelégeli, hogy a mozgóképes bandák mit művelnek a munkáival és a sarkára áll, hogy na, majd ő most jól megmutatja nekik, hogy kell ezt csinálni. A nézőben fel is merül, hogy micsoda remek alkalom az ilyen, hiszen ki más tudná jobban megmutatni nekünk az egyes történeteket a maguk legteljesebb mértékében, ha nem az, aki kitalálta őket? De sajnos a gyakorlatban a kiváló írók nem bizonyulnak kiváló filmrendezőknek. 1986-ban ez beigazolódott Stephen Kingről is, akinek máig egyetlen rendezése a Maximális túlhajtás, ami azonban nem váltotta valóra a hozzá fűzött reményeket… (tovább…)
Sometimes They Come Back… Again (1996) (Kárhozottak)
Nem kell ahhoz hatalmas King fanatikusnak lenni, hogy realizáljuk a tényt, miszerint István Királyunk regényeiből adaptált filmek ritkán sikeresek, ezt még tovább gondolva pedig megállapíthatjuk, hogy egészen kis százalékban tudják visszaadni az eredeti történet hangulatát. Ezeken túl már csak egy keservesebb tendencia ismétlődik újra és újra, amikor egy pocsékul sikerült filmről akarnak lehúzni még (egy vagy) több bőrt… (tovább…)
Dark Tower: Gunslinger Born (2007) (Setét Torony: A harcos születése)
2007 hozta el az addigra már hét kötetté bővült történetfolyam (és elvileg 2012-ben jön a nyolcadik könyv) előzményét, melyet először képregény formájában olvashattak az érdeklődők. S hogy mennyire érződik, hogy King epikus művének valódi kezdő sztoriját tarthatjuk kezünkben, rövidesen ki fog derülni.
Pet Sematary (1989) (Kedvencek temetője)
Az 1989-es Kedvencek temetőjét (Pet Sematary) a Stephen King által írt forgatókönyvből készítette Mary Lambert. A könyv annyira sötét és nyomasztó hangulatú, annyira tele van reménytelenséggel, hogy még King-nek is gondot okozott a folyamatos írás. Ezt próbálták ugyan visszaadni a filmben is, de lelövöm a poént, aaaaannyira nem sikerült.
The Lawnmower Man 2: Beyond Cyberspace (1996) (A fűnyíró ember 2: Jobe háborúja)
Stephen King azonos című novellájának felhasználásával készült első rész is meglehetősen gyengén muzsikált, de ez a folytatás egyszerűen mellőz minden olyan elemet, ami miatt egy kicsit is élvezhető vagy szimpatikus lenne ez a kibertérről szóló mozi. Nekem is csak többszöri próbálkozás után sikerült végignéznem, úgyhogy legyen elég annyi: egy másodpercet sem érdemes rá pazarolni, mert csapnivalóan szar! (tovább…)
Az oldalon található kritikákban és hírekben látható előzeteseket és filmrészleteket a 18 év alatti olvasóinknak nem ajánljuk.
legutóbbi hozzászólások