Happy Halloween!
A tegnap estével végére értünk a betervezett halloweeni megamaratonnak. Az oldalon a tegnapi napon 921 lapmegnyitással rekordot döntöttünk, az egész cikkírói gárda nevében szeretném megköszönni az olvasóknak, hogy hűségesek voltatok hozzánk, és főszerkesztőként a cikkíróknak, hogy bevállalták ezt a tempót a múlt hétre. Mindenkinek horrorfilmekben gazdag Halloweent kívánunk, és ígérjük, a továbbiakban sem fogtok ismertetők nélkül maradni!
Zoo_Lee
30 Days of Night: Dark Days (2010) (30 nap éjszaka: Sötét napok)
Bár az előző részhez hasonlóan ugyancsak Steve Niles nagyszerű képregényéből saját kezűleg írt forgatókönyve alapján készült a folytatás, ám ami ott az újdonság erejével hatott és különleges ízt kölcsönzött egy átlagos helyszínen játszódó vámpírtörténethez, az most csak háttéradalék egy újabb nagyvárosi senki-nem-hisz-nekünk vámpírösszeesküvéses-vámpírkirálynős-vámpírvadászos történethez. Ez rögtön meg is magyarázza, miért eleve és kizárólad DVD-re jött ki ez a film: erőteljesen tucat- és folytatásízű lövöldözős vérfürdő, ami új ötlet volt a vámpírosdihoz, azt már Niles ellőtte előzőleg. (tovább…)
Campfire Tales (1991) (Rémséges mesék)
Amikor a Mesék a Kriptában sorozat meghódította a nézőket a nyolcvanas évek végén/kilencvenes évek elején, ismét kereslet mutatkozott a több rövid történetet felvonultató horror-antológiák iránt. Egy adott sikerstílus iránti rajongásnak azonban súlyos hátulütői is vannak, ezt remekül bizonyítja manapság az Asylum-stúdió töretlen fosadéküzeme, és anno sem volt másképp: ha antológia kellett, akkor a nézők megkapták az antológiájukat a kisebb, csak VHS-re dolgozó stúdiótól is – csak éppen az annyira trash volt, hogy már maga a kazetta tokja is bűzlött. (tovább…)
Frozen (2010)
Akik szoktak síelni, és már átélték azt, hogy a felvonó megáll a jeges szélben, mind elgondolkoztak azon, hogy talán be sem indul, és ott töltik az éjszakát. Ilyenkor hirtelen méghidegebb és szelesebb az idő, de azért mégis csak elindul újra. De nem minden esetben… (tovább…)
Trick or Treat (1986)
Rhet Topham forgatókönyvért felelős stúdió titkár, valószínűleg Stephen King Carriejének elolvasása után, Black Sabbathot ordítatva írta meg ezt a kis középsulisokról szóló horrort, amit ha lázadó rocker tiniként, vagy hajdani rockkatonaként nézünk, telibe találhat.
The Strangers (2008) (Hívatlanok)
Pár hónapja egy volt csoporttársamnak ajánlottam a Hívatlan vendéget, ő pedig ajánlotta nekem ezt, aminek nagyon hasonló a címe. Mindketten azt mondtuk a másiknak: nézd meg, mert jó horror. Ő már rég túl van az általam ajánlott alkotáson, nálam viszont csak most került sor a The Strangers-re. Egyébként mióta tudtam, hogy Liv Tyler a főszereplő, azóta egyre jobban érdekelt, ráadásul jövőre jön majd ki a második része, tehát három dolog is szólt mellette. Aki szeretné tudni, hogy vajon a filmet ajánló Ildinek igaza lett-e, az olvasson tovább! (tovább…)
Snoop Dogg’s Hood of Horror (2006) (Gengszter horror)
Időről-időre Snoop visszakanyarodik a horror műfajához, aminek én személy szerint csak örülni tudok, mert csípem az ürgét, meg a horrort is. 
2006-ban a Hood of Horror című antológiával rukkolt elő, ami egyértelműen a klasszikus EC Comic-féle horrorképregények és a Tales from the Crypt anatómiájára épült. Snoop karaktere ezesetben a kriptaőr szerepét tölti be; nem szerves része a történet(ek)nek, de időről-időre feltűnik, hogy frappáns monológjaival felvezesse vagy épp összegezze az eseményeket. (tovább…)
Night of the Demons (2010) (Démonok éjszakája)
Ha manapság már mindenből elkészül az újrázás, vajon miért pont egy olyan viszonylag ismert és sikeres sorozat maradt volna ki a nagy leporolásból, mint a Démonok éjszakája? Adta magát minden, a mai ízlésnek megfelelően végletekig eltúlozható brutalitástól a Halloween party nyújtotta random szoftpornó lehetőségekig, gyakorlatilag az alapanyag olyan szinten kínálta fel magát, mint a miniszoknyás-tangás-mélydekoltázsos pincérnő, aki az étteremben kissé szokatlanul sokat hajolgat elejtett dolgok után. Azonban a végeredményben végül nem (csak) ilyen dögös csajok kínálgatták magukat, hanem Edward Furlong is, több kiló felesleggel, és drogfüggősége igen élénk nyomaival… (tovább…)
Eaters – Rise of the Dead (2010) (Holtak világa)
Baromira kezd már unalmas lenni, hogy újabban minden zombikról szóló film úgy kezdődik, hogy a Föld népességének 90%-át élőhalottá változtatta valamiféle járvány vagy vírus – esetleg meg se indokolják eme jelenséget, merthogy kit érdekel ez a tény. Mindenre elszánt, harcos kedvű túlélők nyilván mindig kellenek bele, hogy mi azért megnézzük, mi a fészkes fene történik majd velük ebben a kilátástalan posztapokaliptikus világban, ha másért nem, hogy legalább jót lakmározzanak az agyukból… (tovább…)
Paranormal Activity 3 (2011)
Egyáltalán nem vagyok róla meggyőződve, hogy erre a történetre szüksége volt a világnak, de volt, aki szerint egy trilógiára való szemétdombot is össze lehet kapirgálni hozzá. Katie és Kirsty gyermekkorába kalauzolnak minket a készítők, így egy ’80-as években játszódó előzménysztorinak örülhetünk. Oren Peli több ijesztgetést és hatásosabb trükköket ígért, nézzük meg a tovább után, hogy mennyi valósult meg belőle!
(tovább…)
Within the Woods (1978)
Az erdőben, ott a fák között valami van. Valami ijesztő, valami félelmetes, valami gonosz. Eme röpke fél óra alapozta meg a legendás sorozatot, melyet úgy ismerünk: Evil Dead. Sam Raimi fejéből kipattant egy ötlet, ami azóta csiszolva, átdolgozva, tökéleteítve lett olyannyira, hogy mára horrorrajongók ezreinél alaptétel. Az egész őrület ’78-ban kezdődött, ott az erdőben, a fák között…
Night of the Demons 3 aka. Demon House (1997) (Démonok éjszakája 3)
Amennyire nem gondoltam, hogy a Démonok éjszakájának lesz folytatása a felemás első rész után, pont annyira reménykedtem egy frenetikus harmadikban a kedvencemmé avanzsált második miatt. Ez az, ami ostoba és naiv hiba volt. Ha egy filmet a mozikat megkerülve csak VHS-re hoznak ki, már akkoriban sem számított túl jó előjelnek, az pedig, hogy alapból még a címet is megváltoztatták, már pláne nem. A gyanúm pedig, miszerint ez a film a fenti információk alapján akkora fos lesz, hogy a sz*r a hangfalaimon fog kicsorogni, kis túlzással sajnos be is igazolódott. (tovább…)
Zone Of The Dead (2009) (A holtak zónája)
Kishazánk közelében folyó horrorkodás újabb ékes bizonyítékaként színre lépett Szerbia első zombi-mozija, mely nem is lett olyan csapnivaló, mint ahogy azt előítéleteinktől övezve gondolnánk egy balkáni országról. E rémisztő műfajt nézve Budapesten már nem egy nemzetközi hírű mozi forgott – most ugye éppen a World War Z munkálatai zajlanak Brad Pitt főszereplésével -, azért nem lenne rossz nekünk is lassan előállni valamiféle vállalható horror-produkcióval… (tovább…)
The Midnight Hour (1985) (Amikor éjfélt üt az óra)
Mindannyian éreztük már azt a kissé nyomó érzést a torkunkban, ami folyamatos, akut sajgásként realizálódott a gyomrunkban,és amit az váltott ki, hogy mit vegyek fel halloween éjszakájára, hogy enyém legyen a legrémisztőbb jelmez címe, ugye? Egy-két farsangi busót leszámítva, gyanítom nem sokan helyeseltek, mert lássuk be, ez az ünnep távol ál tőlünk, mint Szunditól az éberség.
Dawn of the Dead (2004) (Holtak hajnala)
Két okom is volt, hogy megnézzem ezt a filmet. Az első, hogy láttam a ’78-as eredetit – igaz, nem sok maradt meg, csak annyi, hogy bevásárlóközpont, zombik, egy nő meg Tom Savini. A második ok – ez volt a nyomósabb – , hogy ez egyik kedvenc rendezőm (ha nem A Kedvenc), Zack Snyder első filmje, az egyetlen, amit még nem láttam. Ja és pluszban ugye itt a halloweeni horror-bámulás ideje is, és ilyenkor szinte kötelező élőholtas mozikat nézni. Szóval zombik Zack bácsi keze alatt, Romero mester forgatókönyvével – ez sehogy nem lehet rossz:) (tovább…)
Broken (2008) (Tükör / Szilánk)
Számtalan sci-fi, illetve thriller játszott el már a gondolattal, mi van ha real time találkozunk saját magunkkal – legyen az egy multiverzumos furcsaság, rejtélyes alteregó, vagy pedig egy másik időből / térből idekerült, saját magunk genetikailag megegyező hasonmása, klónja. Ez az kisköltségvetésű mozi atmoszférateremtésben igen csak jeleskedik, viszont jó néhány kérdésre nem ad magyarázatot… (tovább…)
Leprechaun: Back 2 tha Hood (2003) (Gyilkos kobold 6)
Elérkeztünk hát a sorozat (ezidáig) utolsó részéhez, amelyben a jó kobold ismét a fekete negyedben szaladgál az aranya után. Ezúttal néhány fiatal véletlenül lel a csillogó kincsekre, ám ez Leprechaunt rohadtul nem hatja meg; aki eltulajdonítja a djágaszágát, az a vérével fizet, a szabályok nem ismerete meg senkit nem mentesít a büntetés alól. Aztán mehet mindenki az ombudsmanhoz, vagy reklamálhat a Jóistennél, a beleivel a kezében már úgyis hiába. Jelzem, én még mindig a kicsivel vagyok.
I Spit On Your Grave (2010)
Az előző írásomól kiderült, hogy az eredeti film a kedvenceim közé tartozik. Nem vártam kitörő lelkesedéssel az újráját, de a Last house on the left remake sem lett rossz, ami reménykedésre adott okot. Az eredmény végül egy szuper kis horror lett, de az alapszituációtól és néhány kisebb kapcsolódási ponttól eltekintve egy teljesen más hangvételű filmet kaptunk. Nem kevésbé erőszakos, azonban az egyediségéből jócskán lefaragtak, így a botránykeltés helyett inkább a popularitásnál marad.
(tovább…)
Scream Blacula Scream (1973)
Egy évvel a kissé fura (bajusszal és egyébként is feltűnő szőrzettel rendelkező) afro-amerikai vámpír felbukkanása után a közönségsikerre való tekintettel elkészítették a folytatást, mely semmivel sem lett rosszabb, mint elődje. Blacula szerepében újra William Marshall riogat, bár a cselekményt a nagyvárosi környezet helyett most a voodoo-val szimpatizáló déli térségbe helyezték. (tovább…)
Leprechaun in the Hood (2000) (Gyilkos kobold 5)
Tudva levő, hogy a legtöbb horrorszéria ötlettára előbb vagy utóbb kiapad, így egy idő után a szaki vagy az űrbe megy, vagy a gettóba, vagy a levesbe. Miután kedvenc koboldunkról negyedjére már az szájenszfiksön-bőrt is lehúzták, mi más következhetett volna, mint a hírhedt fekete negyed; dübörgő hiphoppal, tonnaszám szívott fűvel és persze Ice-T-vel, aki mindig kapható egy kis mókára!
Clownhouse (1989) (Halálosztó bohócok)
Ha megnézzük a készítés dátumát, akkor a cím megtévesztő lehet pláne úgy, hogy pár hónappal ez előtt mutatták be a Killer Klowns from Outer Spacet! De szerencsére (vagy nem, pillanatnyi elmezavar kérdése csak) itt nem trashkirályságról van szó, hanem egy slasher szerű, pusztán csak érdeklődést, mintsem komoly izgalmakat kiváltó horrorról.
I Spit On Your Grave (aka Day Of The Woman) (1978)
Meir Zarchi klasszikusa egy igazi botrányfilm volt annak idején, de még ma is megosztja a horror rajongókat. Nekem a kedvenceim közé tartozik, emlékezetes és megrázó élmény volt átélni egy olyan történetet, ami akár velem is bármikor megtörténhet.
(tovább…)
Night of the Demons 2 (1994) (Démonok éjszakája 2)
Ha létezik olyan film, aminek sosem hittem volna, hogy lesz folytatása, az a Démonok éjszakája. Összességében nem volt egy rossz film, de túlzottan jó sem, és lehetetlennek tartom, hogy elég nyereséges lett volna egy folytatáshoz. Hiába, a filmiparnak is megvannak a maga rejtélyei (jóval több is a kelleténél), egy dolog viszont biztos – a megtekintés után már kicsit sem bántam, hogy elkészült… (tovább…)
Thinner (1996) (Sorvadj el!)
Régen sok Stephen King-novellát olvastam, de még egyetlen
regényéhez sem volt szerencsém. Tetszettek a rövidebb írásai, csak soknak a negatív befejezése nem volt ínyemre. De ha már nyomtatva jó volt, gondoltam, megnézem mozgóképesítve is, így került sor nálam a rengeteg King-adaptáció megtekintésére. Anno egy párat fel is vettem, de ez volt az egyetlen, amit meg is hagytam – most pont jól jött a halloweeni dömpinghez:) (tovább…)
Az oldalon található kritikákban és hírekben látható előzeteseket és filmrészleteket a 18 év alatti olvasóinknak nem ajánljuk.
legutóbbi hozzászólások