Hellraiser: Deader (2005) (Hellraiser: Halálos)
A remekül lefordított cím a sorozat hetedik részét takarja, a direkt videóra készült darabok között pedig harmadik a sorban. Önálló alkotásként is tekinthetünk rá, hiszen alig őriz meg valamit az alap tematikából, az előző két résztől is elüt. Főszereplőnk a Slidersből (és egyéb roppant színvonalas alkotásokból) ismert Kari Wuhrer, Doug Bradley pedig ismét benyomkodta a kedvünkért a szögeket a fejébe.
(tovább…)
Dead, the (2010)
The Dead. Simán, ennyi. Eddig minden magát valamire tartó zombifilm igyekezett becsempészni az “…of the Dead” kifejezést a címbe, de a Ford testvérek nem lacafacáztak, egyszerűen csak Dead. Filmünk ettől tűnhet ostobának, és ütősnek is. Kiderül majd, merre billen a mérleg. (tovább…)
Omega Doom (1996) (A világvége után)
Az apokalipszis sokféleképpen eljöhet, erre gyakori példa filmeken az emberek és robotok / cyborgok közti világméretű háború, ami a Föld és a népesség totális pusztulásához vezet. Mindenki tud erre számtalan példát. Albert Pyun viszont filmje ott kezdődik, ahol ezek legtöbbször véget érnek: a világvége után. Na nem kell látványos Mad Max-i ketrecharcokra meg végtelen sivatagi barangolásokra gondolni; az Omega Doom egy kis költségvetésű szerzői kamaradarab annak minden előnyével és hátrányával. (tovább…)
Final Destination 4 (2009) (Végső állomás 4)
Harmadik részről szóló cikkemet úgy zártam le, hogy remélem nem lesz újabb, kvázi még gyengébb folytatása a Halál elől menekülő, majd alternatív módokon kinyiffanó fiatalok kálváriájának – erre mit ad Isten, csak nem elkészült?! Direktori székbe ráadásul a második, kedvenc epizódomat jegyző David R. Ellis került ismét, de sajnos a megállíthatatlan színvonalbeli romlást egyedül a 3D-ben arató Kaszás próbálja meg ellenpontozni, vajmi kevés sikerrel… (tovább…)
April Fool’s Day (2008)
Az eredeti változatot a Sikolyhoz hasonlítottam, ami ha nem is ért fel sikerekben Wes Craven munkájához, azért eléggé ismert lett ahhoz, hogy kapjon egy remaket. Már amennyiben ez megtiszteltetés! Előre érdemes megjegyezni, hogy a producer személyét (Frank Mancuso) és a címét leszámítva semmi köze nincs a ’86-os verzióhoz, épp ezért rejtély, hogy az ominózus pénzember miért is közösítette Fred Walton filmjével és nem egy másik címen forgalmazta, hacsaknem marketing megfontolásból, hiszen magam is kizárólag emiatt néztem meg.
Hellraiser: Hellseeker (2002) (Hellraiser: Pokolról pokolra)
Ennél találóbb magyar címmel régen ajándékoztak meg alkotást, ugyanis egy pokolian uncsi részt követ egy újabb ugyanolyan. Ezúttal a már sokat szenvedett Kirsty és hitvese sorsába pillanthatunk bele.
(tovább…)
Snow White – A Tale of Terror (1997) (Hófehérke – A terror meséje)
Az emberek kortól függetlenül szeretik a fantasztikus, misztikus, mítikus, ‘mesés‘ történeteket, csak az elvárásaik változnak idővel, a körítést illetően. Adott egy tradicionális tündérmese, amit a Grimm tesók és Disney is feldolgozott-átdolgozott, amik szépek és jók meg minden, de csak amíg gyerek az ember, később azért több kell tündéri törpéknél meg csicsergő kismadaraknál, hogy lekösse az ember figyelmét. Jelen irományom alanya az ismert történet egy olyan verzióját tárja elénk, ami nyugodt szívvel tudok ajánlani a fantasy / horror kedvelőinek is. (tovább…)
Bless the Child (2000) (Áldott a gyermek)
Az anyaság, a vallás és a Jó meg a Rossz örök harca mindig aktuális témáknak számítanak. De nemcsak a sima filmekben, hanem a horrorokban is! Anyaság – Aliens, vallás – Ómen, Jó és Rossz harca – gyakorlatilag bármelyik ijesztgetős mű. De ha a három együtt van, hozzá néhány ismert arccal, egy tehetséges rendező kezében, akkor még valami jó is kisülhet belőle – jó alatt egy izgalmas természetfeletti horror/thrillert értek! És hogy igaz-e ez az Áldott a gyermekre? Katt a Bővebben…-re és kiderül! (tovább…)
The Golden Nazi Vampire of Absam Part II – The Secret of Kottlitz Castle (2008)
Legújabb náci-zombis baromságot a közelmúltban mutatták be a norvégok (Dead Snow), és míg várjuk a ’nácik a holdon’ remekbeszabott koncepcióval bíró Iron Sky c. mega-iszonyatra, addig itt vannak az okkultista náci vámpírok, merthogy bizony ők sem maradhatnak ki a szórásból! Az meg már szerintem mindenkinek elsőre leesett, hogy ilyen rémségesen káoszos címmel komolyan vehető alkotást nem igazán várhat az ember, főleg mivel nincs is első része ennek az agymenésnek… (tovább…)
Hellraiser: Inferno (2000) (Hellraiser: A pokol démonjai)
Craig Sheffer Midian városában történt megrázó kalandja után ismét egy Clive Barker által inspirált karakterként bukkan fel a sorozat első direct-to-video részében. Igazuk van a készítőknek, hiszen hogyan is létezhetne a film+ csatorna ilyen érdektelen, semmitmondó filmek nélkül…
(tovább…)
Psychoville – 2. évad (2011)
Az igencsak szórakoztató első évad után egy év kihagyással idén visszatért a a BBC horror-komédia sorozata, új lendülettel és egy eléggé meglepő történeti fordulattal, de változatlanul magas színvonalon. Őszintén megvallom, idejét se tudom, mikor szórakoztam utoljára ilyen jót sorozaton. A karakterek egyszerűen zseniálisak, a sztori pedig csavaros és az apró poénok, helyzetkomikukok folyamatosan gonoskodnak arról, hogy a mellékszálak se legyenek unalmasak, ne üljön le a történet. Aki jót akar magának, az beszerzi, megnézi; MOST! 
(tovább…)
Hellraiser reboot kontra Halloween 3D – interjú Todd Farmerrel
Todd Farmer forgatókönyvíró a huszonegyedik században tette le névjegyét a horror berkein belül. Miután ő és felesége Los Angelesbe költözött, rövidesen kipróbálhatta magát, hiszen a Jason X szkriptjével debütált a műfaj rajongói előtt.Kétségkívül megosztó filmmé vált, mérsékelt sikert vonva maga után. A Hírnök eddigi két epizódjából szintén kivette a részét, azonban talán a legnagyobb sikernek a 2009-es Véres valentint tekintheti. (tovább…)
Final Destination 3 (2006) (Végső állomás 3)
Alig három év telt el az előző – egyébként a számomra legkedvencebb – rész óta, mire valóságos Halál-trilógiává bővülve tért vissza a sorozat újabb, a természetfölötti által irányított véletlenekkel, valamint az első mozit jegyző James Wong direkt úrral. Mint fannak, kötelességét éreztem egyből lecsapni rá annak ellenére, hogy jelentős pénz- és sablonszag terjengett a folytatás körül, de még ez sem riasztott vissza. (tovább…)
April Fool’s Day (1986)
Fiatalok csoportja egy mindentől elzárt szigeten és egy killer, ki komótosan kivégzi őket, valamilyen szúró/nyúzó/vágó fegyverrel. Tipikus slasher alapvetés, de mivel bolondok napja vagyon, így semmi nem az, aminek látszik. Fred Walton rendező a Sikoly előtt kereken 10 évvel megalkotta az első tinihorrorokat – vagy ahogy Roger Ebert hívta őket dead teenager movies-kat – kifigurázó filmjét. És mindez, hogy sikerült neki? Kattints a Read the rest of this page-re.
Nightbreed (1990) (Az éjszaka szülöttei)
A Hellraiser kedvező fogadtatása után Clive Barker bátrabban kezdett hozzá egy újabb regény filmes adaptációjának, nevezetesen a Cabal, nálunk Az éjszaka gyermekei címen megjelent történetének. David Cronenberg és Doug Bradley is csatlakozott hozzá, de a mozi sajnos így is gyászos nézettséggel futott. Az anyagi siker ugyan elmaradt, de egy mára kultikussá vált alkotás született, amiről én is csak áhítattal szólhatok. (tovább…)
I’ll See You in my Dreams (2003) (Álmomban találkoztunk)
„Marha jó sötét hangulatú, mindössze 20 perces, de rendkívül jól eltalált portugál zombifilm. Zombikedvelőknek erősen ajánlott alkotás.” Ezen precízen megfogalmazott summázaton felül még csak annyit mondanék, hogy egy zombiirtó kisiparos mindennapjaiba kaphatunk bepillantást, akinek faluját bizony ellepték a csúnya élőhalottak… (tovább…)
~ Zenés közjáték ~
Nna. Arra gondoltam, hogy két trancsírozós-belezős-sikoltozós-hánytatós remekmű, klasszikus, avagy trágyadombi gyöngyszem között tartsunk egy kis pihenőt. Íme egy rövidke válogatás a kedvenc klipjeimből, természetesen nem kell nélkülöznötök sem a vért, sem a groteszk elemeket – nyugodtak lehettek, tudom én, mi kell nektek.
Vegan Vampire 1928 (2010)
„21 nap, 200 dollár és 9 filmőrült kellett, hogy összehozzák ezt a 10 perces Vámpír mozit, mely a némafilmek korába varázsol el minket, felturbózva Suzi Terror speciális effektjeivel!” – ilyen ajánlásnak én nem tudtam ellenállni, így aztán hamar beszereztem e rövid kis remeket, melyből megtudhatjuk mi történik, ha egy szépséges she-vampire gyomra nem bírja az éltető vörös folyadékot, s mindez hogyan kapcsolódik szervesen a gumikacsákhoz… (tovább…)
The Lobo Paramilitary Christmas Special (2002)
Ja, tudom, hogy karácsony még messze van, de eszembe jutott ez a gyöngyszem és nem tudtam kihagyni! 
Lobo egy a szívemnek igen kedves képregény anti-hős, mely karakter már régóta megérett egy egészestés élőszereplős mozira, ám a mai képregényfilm-trendeket elnézve, nem is baj, ha várnak még vele. Annál is inkább, mert Lobo karakteréből csak és kizárólag patakokban folyó vérrel és kegyetlen akasztófahumorral átitatott ultrabrutál sci-fi / slasher / komédiát lehet és szabad csinálni, különben az egész nem ér egy fabatkát se. Ám addig is, míg álmodozva várunk erre a csodára, itt van nekünk egy mondhatni fanmade rövidfilm, Húsvétinyuszival, Mikulással meg szétmarcangolt elfekkel. Ho-Ho-Ho! (tovább…)
Hellraiser IV – Bloodline (1996) (Hellraiser – Vérvonal)
Fordulóponthoz érkeztünk “kis” Hellraiser maratonunkban. Míg az eddigi részekben valamilyen szinten végig részt vett az eredeti író, Clive Barker, addig a Vérvonal címre keresztelt negyedik felvonás már az ő felügyelete nélkül készült. Ez természetesen azonnal magával vonta az elrugaszkodást az addigi alapoktól, néhány meglehetősen érdekes elgondolással megspékelve, a nézőket pedig a harmadik rész után már szinte hagyományosan megosztotta. Pusztán azzal a különbséggel, hogy a kontra oldalon már sokkal többen álltak… (tovább…)
Battle Royale (2000)
Egy játékban sikerült megnyernem Takami Kósun 1999-es, nagy botrányt kavaró, mégis óriási sikert arató regényét, a Battle Royale-t, amit aztán el is olvastam. Aztán amint megtudtam, hogy van belőle film, rögtön meg akartam nézni, mert a könyv elég brutális volt, de azért más, ha az ember elolvassa a rémséget és más, ha kendőzetlenül a képébe tolják. Amilyen durva volt a könyv, legalább olyan durvának kell lennie az abból készült feldolgozásnak is, ugyebár. Legalábbis én ezt vártam volna, a végeredmény viszont nem egészen ilyen lett… (tovább…)
Psychoville – Halloween Special (2010)
Steve Pemberton és Reece Shearsmith nyilván úgy gondolta, ha már a második évadra ennyit ~közel két évet~ kell várnia a kedves publikumnak (aminek az okairól egyébként nincs információm), a kínkeserves várakozás enyhítésére megörvendeztetik a világot egy duplahosszú hálovínspeciállal, hogy addig se maradjunk kedvenc elmeroggyantaink nélkül, egyúttal némi infómorzsát és egy trailert is elszórtak az epizód végére a második évadról, ezzel is csak fokozva a várakozást… még jó, hogy én egyben meg tudtam nézni az egészet sorbanállás nélkül… és az ‘egyben’-t veheted szó szerint. 
(tovább…)
Final Destination 2 (2003) (Végső állomás 2)
Mit csinálsz, ha valahogyan előre meglátod a halálodat, azt fondorlatosan elkerülöd, de rájössz, hogy ezzel csak ideig-óráig késleltetheted az előre megírt Sorsodat. Ezeket a sorokat olvasva csak nem deja vu-d van Kedves Olvasó?! Mintha már lett volna ilyen filmről szó, ugye?! Nem véletlen – merthogy azok biza nincsenek! -, ugyanis a sikeresnek mondható első részt folytatásában ugyancsak ezt az előre megérzésből adódó, thriller-es hangulatú szituációt vetítik elénk… (tovább…)
Rammbock: Berlin Undead (2010) (A holtak ostroma)
Időnként a németek is előállnak egy-egy horror mozival, de csak azért, hogy ki ne maradjanak az aktuálisan futó európai trendekből. Az angol 28 nappal, illetve héttel később dühkórral megfertőzött emberek ámokfutását keverik a többek között La Horde-ból is ismerős, panelban rekedt klausztrofób feelinggel, de hogy valami újdonság is kerüljön az ily módon összelopott alapanyagba, kitalálták, hogy zombiszerű lényeinket csak és kizárólag vakuval (!) lehessen megállítani!! Nem teljesen reménytelen, mi?! Hazudtam, dehogynem. (tovább…)
Az oldalon található kritikákban és hírekben látható előzeteseket és filmrészleteket a 18 év alatti olvasóinknak nem ajánljuk.
legutóbbi hozzászólások