Harc a Fényért trilógia (2010-2011)
Üdvözlet Cinegore!
Tavaly nyáron kicsiny városunkban a kiégés olyan szintet ért el hogy egy borzalmas zen film hatására elkezdtük forgatni a világ legrosszabb filmjét, célunk leplezetlenül az volt hogy csak a kiválasztott és elég lelki erővel megáldott emberek tudják végignézni anti-remekművünket. Mindössze egy telefon volt a felszerelés amivel rendelkeztünk, de lelkesedésünk és unalmunk nagy kicsapongása következtében létrejött a “Harc a Fényért – A Fény Ereje avagy Küzdelem a Fényért” című alkotás. Ezt követte még a 2010. telén elkészült “Harc a Fényért – A Fény Ereje avagy Küzdelem a Fényért II. Hó – Rise of the Táskafejek” című folytatás melyhez már volt kameránk és mindenhol hó volt, amit ingyen szedhettünk a földről, de azért hozzáírtuk a költségekhez, így lett életünk legdrágább filmje a Rise of the Táskafejek a maga (hópihénként 2 fillér) 40 000 000 ft-jával, bár ez a pénz nem létezik, mégis jól hangzik, nem? 
(tovább…)
Hellraiser III: Hell on Earth (1992)
Két remek film után a nyolcvanas évek végén tombolt a Hellraiser láz. A cenobiták ugyanolyan kultikus horrorikonokká váltak, mint Jason vagy Freddy, a széria népszerűségét pedig más sem jellemzi jobban annál, mint hogy maga Ozzy Osbourne is írt egy számot Hellraiser címmel. Ilyen körülmények között született meg a Hellraiser harmadik része, amit az újdonsült rajongók, és a szériát túlzottan nem ismerők a klasszikus szakasz csúcsának tartják – míg a lelkiismeretesebb rajongóknak már feltűnt, hogy elég nagy a színvonalbeli visszaesés. (tovább…)
Horror-kerekasztal #1 – A texasi láncfűrészes mészárlás (1974)
A Cinegore-on ezennel elindítunk egy új típusú filmelemzést: a kerekasztalt. Ennek keretein belül közösen fogunk kitárgyalni ismert jobb/rosszabb filmeket, minden cikkíró a saját meglátása szerint osztályoz majd, így könnyebb lesz több szemszögből teljes képet kapni az adott filmről, és persze az értékelési standerdjeinkről is. A későbbiekben lehetőségetek lesz majd szavazni is arra, hogy milyen filmről/témáról írjunk ilyen körelemzést. Reméljük, elnyeri a tetszéseteket. (tovább…)
Stake Land (2010)
Gondolatban olvaszd össze a ‘Az út‘, az ‘Éli könyve‘, a ‘Zombieland‘ és a ‘Legenda vagyok‘ filmeket. Megvan? Akkor körülbelül tudod, mire számíts a Stake Land megtekintésénél: egy fiatal kölyök, egy tapasztalt vadász, kihalt városok, a végtelen út és a mindenhonnan leselkedő veszély. Segítők, útitársak, kannibálok, őrült szekta és zombiszerű, állati szinten vegetáló vérszomjas vámpírok. Mindez átható melankóliával tálalva.
Fright Night 2 (1988) (Frászkarika 2)
Horror-vígjátékunk első része úgy végződik, hogy a főszereplő srác, Charley Brewster és a Frászkarika c. műsor Rettenthetetlen Vámíprölő-je közös erővel kinyírja a szomszédban lakozó vérszívót – ez egy szimpatikus, poénokkal teli, korrekt kis filmnek bizonyult. Mint minden sikeres koncepciót, persze ezt is folytatni kellett, így hát nem meglepő, hogy nyoma sincs már az eredeti hangulatnak, helyette kapunk egy röhejes dolgokkal és giccses karakterekkel teli, középszerű próbálkozást. (tovább…)
Don’t Be Afraid of the Dark (1973)
Mivel pont a mai napon, augusztus 26.-án mutatják be a nagyközönségnek eme mozi remakét Amerikában – az író-producer Guillermo del Toroval, Katie Holmes és Guy Pearce főszereplésével -, így ideje górcső alá venni az eredetit is, ha másért nem, legalább azért, hogy szembesüljünk azzal, mennyire túl tudunk értékelni olyan filmeket, amiket még gyerekként láttunk.
Opera (aka Terror at the opera) (1987)
Az opera a legfényesebb, leggyönyörűbb drágakő a művészet ékszerdobozában, éles ellentéte a nyers és brutális giallo műfajnak. Az érzékenység, az őrület és zsenialitás mezsgyéjén való egyensúlyozás, a kegyetlen drámaiság azonban nagyon is sajátja, Dario Argento pedig jó érzékkel hívta életre a történetet, amiben egymást támogatva vegyül el két ennyire különböző világ. (tovább…)
World of the Dead: The Zombie Diaries (2011)
A World of the Dead: The Zombie Diaries minden nélkülözhetetlen alapanyaggal rendelkezik, ami egy jó mozit alkothat: dokumentumfilm jelleggel bemutatott zombi apokalipszis. Ráadásul úgy fest, hogy Max Brooks írásait is felhasználták, tehát a zsáner rajongói dörzsölhetik a kezüket. Vajon meg is felel az elvárásoknak? (tovább…)
Day of Dead (2008) (Holtak napja)
Nem fér a fejembe, hogyan lehet mindenféle büntetés nélkül egy ilyen klasszikust meggyalázni!? Szegény George A. Romero forogna a sírjában, ha látná ezt az ipari hulladékot – majd rövid úton visszatérne, és stílusosan kiharapná Steve Miner rendező agyát; de szerencsére még életben van a Mester, még ha az utóbbi időben az élőhalottas sorozatának kvalitása kissé megromlott. Bár szerintem abban ő is egyetértene, hogy büntetni kéne az ilyen remake-szennyeket… (tovább…)
Grindhouse: Death Proof (2007) (Halálbiztos)
Nna, ahogy ígértem, a Rodriguez/Tarantino-féle grájndháuz kombó másik fele, egész pontosan a Tarantino része; a Halálbiztos. A párjától eltérően itt nem rohangálnak gennyedző kelésektől eltorzult hörgő-morgó alakok, nem lőnek folyamatosan, nem fröcsög a vér és nem röpködnek leszakadt végtagok ( …najó ez utóbbi kettőből azért van egy pici mutatóba 
), viszont van egy saját romjai alól kimentett Kurt Russelünk, aki végre ha csak egy rövid ideig is, de újra plisskeni faszagyerek mivoltában tündökölhet, és elnézve az alakítását felmerül bennem a kérdés, vajon hova a ‘csába tűnt el évek óta? …Ja igen, és van még egy szekérderéknyi fincsi sunánk, akik mind arra ~várnak~, hogy egy pszichopata állat padlógázzal áthajtson az arcukon vagy frontálisan találkozzanak egy feltunningolt ’69-es Dodge Chargerrel… (tovább…)
Fright Night (1985) (Frászkarika)
Ezt a kissé bugyuta magyar fordítással megáldott horror-vígjátékot címe ellenére azért ne írjuk le olyan gyorsan, ugyanis ha teret engedünk neki, akkor a Dracula-mítosz egy modern kori, amerikai kertvárosi átiratához lesz szerencsénk tini szerelmespárral, vámpír szomszéddal, egy balfék Van Helsing-pótló színésszel, valamint az összes kihagyhatatlan vámpírmozis kellékkel… (tovább…)
Hellraiser II (1988)
Folytatások, folytatások, keserédes folytatások. Hogy a Hellraisert miért nem lehetett egyszeri alkotásnak meghagyni, az örök rejtély marad számomra. Eredetileg könyvadaptációról volt szó, így ez kissé olyan, mintha a filmesek elkészítenék a Harry Potter 12-t, vagy az Eragon 7-et. Bár a morgásra semmi okom nincs ezzel a filmmel kapcsolatban, mégis valamilyen módon már előrevetítette a sötét jövőképet, és azt a katasztrofális folytatásözönt, amiről minden igaz rajongónak a mai napig rémálmai vannak. (tovább…)
Viy (1967)
Ha szovjet termékekről van szó, egyből elfog minket egy bizonytalanság, hogy mit is várjunk. Mert köztudottan sokszor defektesek, de valahol mégis nagyon jól összerakott termékek. Jó példák erre a szovjet terepjárók, melyek naponta romlanak el, de végleg sosem fognak lerohadni. Jelen esetünkben egy horrorfilmról van szó, ami igencsak kellemes meglepetéseket okozott. (tovább…)
Grindhouse: Planet Terror (2007) (Terrorbolygó)
Ki ne hallott volna Rodriguez és Tarantino közös duplamozijáról? Ami egyébként nem más, mint tiszteletteljes fejhajtás a nagyszerű/csapnivaló exploitation és horror filmek előtt, amiket annó kettesével, sőt hármassával vetítettek egy jegy áráért a grindhouse-nak becézett mozik, mert különben a kutya se ült volna be rájuk. A két zseni avagy elmebeteg rendező úgy döntöttek, megcsinálják a maguk kis grájndháuz-dábölfícsürjét, direkte és készakarva kisköltségvetésű szarnak álcázva, a hangulat fokozása érdekében bevetve mindenféle trükköt, amit csak összetudtak gyűjteni ifjúkoruk kedvenc trágyafilmjeiből, kezdve a gyári képhibáktól a kamutréjlerekig, amik amúgy szintén megérnek egy-egy misét, mint ezt már láthattuk a Machete és a Hobo With A Shotgun esetében is. (tovább…)
Wes Craven’s New Nightmare (1994)
1991-ben még mindenki azt hitte, hogy Freddy Krueger halott és soha többé nem láthatjuk majd filmen. De az utolsó rész olyan profitot hozott, hogy pár évvel később egyszerűen muszáj volt folytatást csinálni. Robert Shaye producer egy régebbi, bevált formulához nyúlt: előkaparta fiókja mélyéről Wes Craven számát, felhívta és annyit mondott: „Tiéd a pálya Wes, dobj össze egy jó filmet nekünk!” A sorozat eredeti atyjának pedig nem kellett kétszer mondani, hiszen az ő íróasztalának mélyén legalább két, soha el nem készült Rémálom-rész forgatókönyv-kezdeménye lapult. A választás arra a verzióra esett, ami még a harmadik Nightmare idejéből maradt: ebben Freddy a róla szóló film színészeit támadja meg a mi valóságunkban… (tovább…)
Slaughter Disc (2005)
Írásom tárgyát képező film egy teljesen felesleges, DVD-re készült, kisköltségvetésű szex-horror, ami koncepcióját tekintve A kör című divatfilmmel mutat hasonlóságot; de míg ez utóbbi a 21. századi tini-generáció mainstream kult-fllmjévé nőtte ki magát fekete szemű, össze-vissza kútból kimászkálós kislányával, addig ez a rakás szerencsétlenség az írható cédék közötti átlátszó lapba zárt gonoszságról szól – meztelen nénikkel, éles pengékkel meg übergagyi effektekkel… (tovább…)
Seconds Apart (2011)
Minden évben nagyon várom, hogy milyen filmekkel rukkol elő az aktuális After Dark Horrorfest, annak ellenére, hogy mindig csak egy, maximum két film tetszett a felhozatalból. A Husk című alkotásról korábban már olvashattatok itt, most második darabként ezt a szadista szuperikrekről szólót vesszük szemügyre közelebbről.
(tovább…)
Forest of the Damned aka Demonic (2005) (Elátkozottak erdeje)
Eleve semmi értékelhetőre nem számítottam, amikor e „vámpírfogas-pucér-csajok- támadnak-az-erdőben” remekbeszabott koncepcióval bíró szörnyűség megtekintésére adtam a fejem. Egyedül az érdekelt, hogy az egyébiránt az 1990-es Élőhalottak éjszakája remake-ért is felelős, maszk/trükkmester Tom Savini mi a fészkes fenét keres egy ilyen, IMDb szerint 3.1-re értékelt hulladékban? Talán Lance Henriksen beteget jelentett vagy mi?! (tovább…)
Evil Dead II, the (1987) (Gonosz halott 2.)
Ahogy az lenni szokott, egy igen jó film után az ember kicsit megijed, ha beharagoznak egy folytatást. Ráadásul egy olyan filmnél, mint az Evil Dead, aminek a történetén túl sokat nem lehet csavarni, hozzáadni, bonyolítani. Viszont nagy szerencsénkre az Evil Dead 2 is azok a filmek közé tartozik, amelyek nemcsak, hogy elérték, hanem talán feljebb is tették a mércét, mint az előző film. (tovább…)
Battlefield Earth (2000) (Háború a Földön)
John Travolta évekig házalt Hollywoodban egy könyvvel, amit egy bizonyos L. Ron Hubbard írt, hogy ugyan, készítsenek már ebből egy filmet. Aki nem tudná, a szerző az, aki az ’50-es években megalapította a Szcientológiai Egyházat, de mellesleg írogatott is. Szóval ezt a történetet még úgy sem akarta senki pénzelni, hogy Travolta igencsak húzónévnek számított, mert a szcientológia negatív felhangjai mindenképpen tönkretették volna a bevételt, maga a könyv is gagyi volt, stb. Aztán mégiscsak akadt egy független cég, akik összeszedték a dohányt és ebből megszületett a 2000-es évek Legrosszabb Filmjének választott Háború a Földön. (tovább…)
Dead Meat (2004)
A cím és a kezdő marhatenyészetes képkockák alapján akár egy direkt vegetáriánusoknak készült horrorfilmre is számíthatnánk, azonban ez egy írországi csemege elkötelezett zombirajongóknak.
(tovább…)
Meatball Machine (2005)
Rengeteg extrém japán elmebetegséget láttam már, így egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy ferdeszemű rokonaink nemrégiben elkészítették a maguk testrablós filmjét. Amiben talán legrelevánsabban különbözik a mindenki által ismert sémától, hogy itt a paraziták által uralt áldozatok egyáltalán nem titkolják megszállottságukat – nehéz is lenne, ugyanis bizarr és groteszk húsra-fém koncepcióban leledző necroborgokról van szó… (tovább…)
Captain America II – Death Too Soon (1979)
Elérkeztünk az Amerika Kapitány Szaraton végére. Tudomásom szerint ez a mozit sosem látott trash az utolsó olyan film, amiben szerepel a Marvel kiadó patriótája, és még nincs fent az oldalon. De meg kell vallanom, fináléhoz méltóan adott elég okot ahhoz, hogy az előző rész meglehetősen felemás (inkább negatív) benyomása után még egy kicsit reménykedjek: rögtön az első a rendező neve – Nagy Imre. Wow. Etessetek velem párolt csizmatalpat, de a magyarok komolyan csináltak egy szuperhősfilmet Amerikában? Nem rossz. (tovább…)
Blade: The Series (2006)
Wesley Snipes helyett ezúttal a raplegenda Sticky Fingaz, az Onyx oszlopos tagja, öltötte magára Penge szerelését, és örömmel mondhatom, sikerrel teljesítete a reá szabott feladatot. Penge hűvös és profi, akárcsak a mozifilmekben; semmi fölös fecsegés, parádézás, csak a lényeg de az kőkeményen. Külön örömömre szolgál, hogy a moziváltozatokból meghagyták Penge ’68-as Dodge Charger-jét, na az ám verda! (tovább…)
Az oldalon található kritikákban és hírekben látható előzeteseket és filmrészleteket a 18 év alatti olvasóinknak nem ajánljuk.
legutóbbi hozzászólások