The Woods (2006) (Az erdő)
Kábé az Üvöltés óta tudjuk, nem túl bíztató, ha az embert beutalják a kerekerdő közepén fekvő, mindentől eldugott kis intézménybe. Attól meg pláne nem lesz jobb az illetőnek, hogy éppen serdülőkorban van, lázadozik minden ellen, emellett pedig a mostoha mutterját is rühelli. Ha ez még mindig nem lenne elég, jön hozzá az ún. Ragyogás-szindróma, vagyis olyan rejtett képességek birtoklása, amit nem néznek jó szemmel sem társai, sem pedig nevelői. Remélem már ennyi infóval sikerült bennetek kiábrándítani a most következő klisés rettenetből, ahol még néha a fák is megelevenednek, és benyúlkálnak az ablakon… (tovább…)
Horror Meets Comedy (2008)
2008-ban a Microsoft megbízásából és az Amerikai Légierő támogatásával, horror vagy ahhoz közel álló rendezőket kértek fel, hogy a Masters of Horror sorozathoz hasonlóan készítsenek 10 perces rövidfilmeket az Xbox Live-ra. Gyűjtőnévnek a Horror Meets Comedy-t választották, amivel a célirányt is belőtték. Szerencsére véres részletekben nem volt hiány, így álljon itt egy kis áttekintés.
Saw VI (2009) (Fűrész 6)
A Fűrész talán az egyetlen olyan patinás horror sorozat, aminek sikerült olyan részről-részre történő színvonalcsökkenést elérnie, hogy az újabb részeket már csak muszájból, az érdeklődés teljes hiányában néztem meg. Az egész egyszerűen szánalmas, igaz, hogy több Péntek 13 film volt, Halloweenből is 10 van már, ezek egyike sem volt olyan pofátlanul pénzhajhász, hogy az összes egy évtizeden belül megjelent volna. Belefáradtam az üvöltöző embereket és a rengeteg csonkítást nézni, a Fűrészeken kívül csak a japán hentesfilmekben láttam ennyit, de ott legalább vicces volt, lehetett rajta röhögni, és nem (csak) azon volt a fő hangsúly. De a Fűrész? Az csak egyszerűen gagyi. (tovább…)
Slugs, muerte viscosa (1988) (Csigák)
A 1972-es Night Of The Lepus című szemet gyönyörködtető alkotás (óriásira fotózott nyuszik szabadulnak el, és gyilkolnak egy papírvároskában) megmutatta, hogy a minden hájjal megkent filmkészítők nem ismernek pardont: aranyos kis állatkákból is percek alatt képesek gonosz torz mutánsokat létrehozni. Most tárgyalt filmünk esetében csúszómászóink ugyan nem öltenek giga-méreteket, viszont igencsak fenik a fogukat egy kis emberhusira! (tovább…)
Redneck Zombies (1987)
A Troma Entertainment rengeteg elmebeteg és/vagy fárasztó hülyeséget elkövetett már 1974-ben történt alakulása óta, ám sajnos ezek közül csupán néhány elterjedtebb darabot tudtam begyűjteni eddigi trash-pályafutásom során (Toxic Avenger, Cannibal! The Musical, Surf Nazis Must Die, Poultrygeist, Class Of Nuke ’em High stb.) Ezen okból kifolyólag nálam mindig nagybetűs ünnep egy-egy újabb, ínycsiklandozó alkotás beszerzése. Jelen írásom alanya a Tanyasi zombik névre hallgató mezőgazdaságilag inkorrekt, ámde orbitális baromság. (tovább…)
Forklift Driver Klaus – The First Day on the Job aka Staplerfahrer Klaus – Der Erste Arbeitstag (2000)
Ugyan ki ne ismerné Klaust, a targoncást; olyan az istenadta, mint a rossz pénz! Azokban az időkben, mikor még nem híre-hamva se volt a lávpöréden császkáló techno vikingeknek meg a Tokyo Hotel arcbafésülős, nyivákolós anyaszomorításnak, egyértelműen ő volt a németek vezető (videós) exportcikke. Ahogy kis hazánkban Szalacsi, Polgár Jenő meg a többi kreténség ágyazódott bele a köztudatba, vált közhellyé mindenki LOL-archívumába, úgy képezte a fricceknél a világökörség részét eme legendás villás-targoncás! (tovább…)
DinoCroc VS Supergator (2010)
A kellemes délutáni horkantáshoz elengedhetetlen Boa VS Python, és a szintén rendkívül sikeres, kolosszális költségvetésből összetákolt zs-blockbuster a MegaShark VS Giant Octopus után ismét két istentelenül pocsék, ámde gigászi CGI-paca csapott össze, hogy ez az év se maradjon mégannyira übergagyi monstre-crossover nélkül. Mindehhez a SyFy remekműhöz pedig a nem sokkal halála előtt álló David Carradine asszisztál, hát kell ennél több?! (tovább…)
30 Days of Night (2007) (30 nap éjszaka)
A vámpírok a zombikhoz hasonlóan már szinte az egész világot elözönlötték, legyen akár az egy sablonos poszt-apokaliptikus történet néhány túlélővel, vagy egy jelenben játszódó, Bram Stoker klasszikusát ignoráló, kíváncsiság hajtotta koporsófelnyitogatás. Közös pont, hogy igen kevésszer sikerül kliséktől mentes, új elemet belecsempészni ezekbe az ezerszer lerágott és kiszívott sztorikba. Egy sarkköri kisvárosban egy teljes hónapon át tartó teljes sötétség azonban ahogy látni fogjuk, tud még újat nyújtani… (tovább…)
Gwoemul aka The Host (2006) (A gazdatest)
A japánok után némileg megkésve, de Dél-Korea is legyártotta a maga mutáción alapuló, rendszerkritikus giga-szörnyét, bár ez a bizarr uszonyos-csápos monszter inkább a farkával szeret hidakon csimpaszkodni, mintsem emeletes házakat és városrészeket tüntetne el a föld színéről. Kétórás remekművünkben a horror és a vígjátéki abszurd elemei úgy keverednek a drámával és kritikai attitűddel, hogy egy hihetetlen, egészen kiszámíthatatlan elegyet képeznek. (tovább…)
Sharp Teeth – fogak inváziója
Danny Boyle keze sok dologból aranyat tud csinálni, eddigi munkái (28 nappal később, Gettómilliomos, Napfény) bizonyítékok erre. A Frankenstein címen futó projektje után pedig máris belevág egy farkasemberes sztoriba is. (tovább…)
Pride & Prejudice & Zombies – van rendező, nincs rendező?
Büszkeség és balítélet – hosszú idő óta egyfajta hivatkozási alap sokak számára, ha mély érzelmekről van szó. Az utóbbi években azonban elérte a zombiláz.
Hora a.k.a. The Whore (2009)
Horrorfilmeknél engem két típus érdekel: egyrészt vagy legyen durván ijesztő, és úgy szórakoztasson engem, vagy legyen irtózatosan szar, hogy fuldokolva röhögjek rajta; a köztes intervallumban találhatókon általában agyonunom magam. Írásom tárgya félúton helyezkedik el e két kategória között, ennek ellenére én mégis élveztem ezt az érdekesen kivitelezett norvég slashert, melyben a drámai feszültség mellett nem restelltek egy-egy jól irányzott poént is beletenni.
Saw V (2008) (Fűrész 5)
Az első két Fűrész után azt hittem, hogy egy hónap alatt fogom végignézni az összes részt, a harmadik, negyedik értelmetlen és gusztustalan trancsírfesztiválja után pedig úgy gondoltam, soha többé nem nézek meg egyet sem ebből a sorozatból. Azonban mint már sokszor korábban, ezúttal is a kritkus énem (kombinálva kíváncsiságommal) győzedelmeskedett, így a Fűrész 5 lemeze is a lejátszómba került. (tovább…)
Apollo 18 – az ok, amiért soha nem mentünk vissza a Holdra
Hivatalosan az Apollo-program keretein belül 1972 december 17-én kilőtt Apollo 17 volt az utolsó személyzettel ellátott Hold-küldetés. De egy évvel később, 1973 decemberében az Amerikai Védelmi Minisztérium két újabb űrhajóst küldött a Holra egy titkos küldetés keretében.
The Simpsons Halloween Special a.k.a. Treehouse of Horror #1-21 (1990-2010)
Simpsonék az elmúlt huszonkét évben mindent megcsináltak már, amit meglehetett, miért pont horror-antológiájuk ne lett volna? Méghozzá nem is akármilyen! A régi EC Comics kiadó képregénysorozatainak mintájára rövid csattanós horror történeteket sorakoztatnak fel, persze a maguk sajátos és utánozhatatlan stílusában.
Night of the Hell Hamsters (2006)
Unatkozom! Mit csináljak? – emlékszem, gyerekkoromba olvastam egy ilyen című könyvet, amiben sok érdekes és hasznos tippet adtak az energiától túlfűtött, ámde ötlettelen ifjúságnak. Azonban visszagondolva, kifelejtettek egy nagyon fontos pontot: szedd össze a haverokat és barkácsoljatok otthon egy agyament horrorfilmet a lehető legprofánabb módszerekkel. Fiataljaink is éppen ezt teszik a rendkívül suttyó című Gyilkos hörcsögök éjszakájában…
The Human Centipede (The First Sequence) (2010) (Az emberi százlábú)
Megátalkodott thrash-hívőként azt még csak-csak értem, hogy tudósok szerte a világ szupertitkos laboratóriumaiban eleve nem túl bizalomgerjesztő állatokon (pók, denevér, kígyó, krokodil, cápa stb.) végeznek különféle kísérleteket, de hogy mi a radai rosseb sarkalljon valakit arra, hogy egy emberekből álló százlábút (!) alkosson meg az otthonában, mindezt pusztán saját szórakoztatására – na ahhoz már elég durván alá kell szállni az emberi elme legsötétebb zugaiba… (tovább…)
Grabbers – az írek sem ismernek tréfát
No jó, ez így nem igaz, hiszen egy horrorkomédiáról van szó. Az ír népség ebben jól szokott muzsikálni, íme pontosan miről van szó:
Rat Scratch Fever – óriáspatkányok a világűrből
Na ezen beszartam. Maga az alapötlet még szódával el is menne, na de a kivitelezés… röhögni is csak kínomban tudok…
Brutal Relax (2010)
Ha spanyol horrorokra terelődik a szó, akkor nekem kapásból két dolog ugrik be: [REC] és Brian Yuzna filmek. Míg előző kézikamerás moovie igencsak ütősre/harapósra sikeredett (bár a folytatása sem lett rossz), ugyanez nem mondható el a többségében bitang rossz Yuzna-filmekről. Mostani rövid alkotásunk főszereplői szintén zombik meg egy feldühödött, pankrátori attribútumokkal megáldott úriember, szóval már a cím alapján el lehet képzelni mennyire beteg… (tovább…)
ChromeSkull: Laid to Rest 2 – a megpróbáltatások folytatódnak
2009-ben egy igen autentikus gonoszt kaptunk Robert Hall filmjében. habár a mű maga rendkívül egyszerűen lett leforgatva és voltak benne hiányosságok, összességében a nézők pozitívan vélekedtek róla. Ennek köszönhető immáron a folytatás, melyben a krómmaszkos őrült visszatéregy újabb körre.
Fertile Ground – a ház titkai
Adam Gierasch és Jace Anderson, akik legutóbb a Night of the Demons újráján dolgoztak együtt, most nekiveselkedtek egy démonos-szellemes-megszállós históriának. Az Afterdark kapott az alkalmon és beillesztették a filmet a saját programjukba, mely önálló életre kelt saját produceri irodával.
Tank Girl (1995)
Közhely vagy sem, de sanyarúbbnál-sanyarúbb jövőképeket felvázoló poszt-apokaliptikus filmekből lassan már Dunát lehetne rekeszteni. Ellenben mondjatok egy olyat, amiben egy nagyszájú, punk csajszi vagánykodik egy lufikkal, grillsütővel meg egyéb mókás dolgokkal felszerelt, dobozos söröket durrogtató tankkal, miközben mutáns ember-kenguruk szaxofonoznak meg ugrálnak helyből ezer métereket, mindezen sci-fi-akció-vígjáték zsáner musical-betétekkel, képregényes bevágásokkal, illetve animációkkal van tűzdelve?! (tovább…)
Dél-afrikai zombiinvázió!
Az ígéretek szerint idén nyáron fog mozikba kerülni, a kreatív módon csak The Dead-nek keresztelt zombifilm. A Howard J. Ford és Jonathan Ford által Burkinában és Ghanában forgatott zombifilm főszereplője egy mexikói bérgyilkos, akinek egy helyi katona segítségével kell átkelnie az élőholtak által elözönlött területen. (tovább…)
Az oldalon található kritikákban és hírekben látható előzeteseket és filmrészleteket a 18 év alatti olvasóinknak nem ajánljuk.
legutóbbi hozzászólások