Predators – Interjú Robert Rodriguez producerrel
A mai horrorfilmes világot egyik legjobban foglalkoztató projekt a Robert Rodriguez nevéhez fűződő Predators remake (esetleg előzmény?). A számtalan név közül a producerek végül Antal Nimródot nevezték meg, hogy ő vezesse le a forgatást. A Kontroll és az Elhagyott szoba készítője pedig örömmel vállalta a felkérést. (more…)
Leatherface – TCM3 (1990) (Bőrpofa)
A texasi láncfűrészes sorozat egyike a legjobb horroroknak, amiket valaha láttam. Pontosabban a 74-es első, és a 86-os második, valamint a két remake. Mivel Tobe Hooper lezárta a kannibál família történetét, nem igazán értettem, hogy hogyan volt lehetséges még tovább folytatni a sorozatot, az új rendező sem adott túl sok okot a bizakodásra, tehát összességében elég negatívan álltam hozzá ehhez a filmhez. (more…)
Texas Chainsaw Massacre 2 (1986) (Halálbarlang)
Bár Tobe Hooper halhatatlan klasszikusát rengetegen támadták sokkoló brutalitása miatt, ő alig 10 évvel később mégis elkészítette a folytatást. Ez akár ígéretesnek is hangzana, hisz az eredeti rendező készítette el, tehát nem lehet holmi ótvaros szörnyűség, elég pénz is volt rá, a horror is nagyon felkapott műfaj volt abban az időben… Ez utóbbi tény azonban nem csak pozitív, hanem negatív tényező is egyben. Az első texasi ugyanis elvárások nélkül készült, kis költségvetésből, és a kezdetleges teljes érdektelenségből vált alig néhány év alatt kultuszfilmmé. (more…)
Texas Chainsaw Massacre (1974) (A texasi láncfűrészes mészárlás)
A texasi láncfűrészes. A legenda. Ez a film volt a slasher kategória egyik legelső képviselője, amely az évek során kultuszfilmmé vált, a benne szereplő sorozatgyilkos, Bőrpofa, pedig egyenrangú Michael Myerssel, Jasonnel, és Freddyvel is. Mit is írhatnék ide a bevezetőbe, amikor egy ilyen mesterműről van szó? Egyáltalán hogyan írhatnék bemutatót úgy, hogy az méltó legyen bemutatni Tobe Hooper klasszikusát? (more…)
Blood – The Last Vampire (2009)
A Szentjánosbogarak sírja az egyik kedvenc filmem, a Ghost in the Shell-t is imádom és a Ninja Scrollban is tetszik, amikor a kőember megdugja a nőt. Ezt leszámítva nem vagyok túl nagy anime-rajongó, de az internet pont azért jó, mert mindenféle hülye írhat rajta válogatott baromságokat (ezt ki is használom). Persze fikázni nem fogom a stílust, mert egyrészt bajom nincs vele, másrészt tudom, hogy a hard-core anime fanatikusok (akiket egyébként tisztelek) ellenkező esetben szamuráj karddal vágnák le a tökömet, tőlük pedig azért tartok kicsit. (more…)
Drag me to Hell (2009) (Pokolba taszítva)
Temető, magasban repkedő vicsorgó démonok, röpködő szemgolyók… mi ez, előgyakorlat az új Evil Dead-hez? Még akár az is lehet, a Gonosz halottak ugyanis remake és új folytatás formájában is ott lapulnak már az asztalfiók mélyén, talán nem is olyan mélyen. Mindenesetre a kultsorozat alkotója ismét a horror műfajhoz nyúlt, a Pókember széria óta rendezőként először és bebizonyítja nekünk, hogy a horrorfilm készítés olyan, mint a kerékpározás és a dugás: ha egyszer belejön az ember, utána nem lehet elfelejteni (erről azért ne Tobe Hoopert kérdezzétek meg). (more…)
Trivia: Élőhalottak visszatérnek
A zombitörténeti klasszikusról már sok helyen sokan szót ejtettek, azonban van pár érdekesség, amit eddig nem feszegettek sehol. Lássuk hát, mennyire ismerted eddig Dan O’Bannon filmjét. (more…)
Bride of Frankenstein (1936) (Frankenstein menyasszonya)
James Whale Frankensteinje hatalmas sikert aratott minden téren. A közönség imádta, a stúdió könyörgött a folytatásért. Viszont Whale az a fajta rendező volt, aki nem szerette a futószalag-gyártást (ezt a gondolkodásmódot átvehetné néhány mai filmes is, például a Fűrész sorozat készítői), és hogy megpróbálja erről az ötletről lebeszélni a stúdiót, készített egy filmet egy láthatlan emberről, aztán egy másikat egy öreg sötét házról, a fejeseket viszont ezeknek a sikerei sem hatották meg, és nem tettek le egy újabb Frankensteinről. (more…)
Watchmen (2009) (Az őrzők)
Nem sokkal az országos premier után szakíthattam időt arra, hogy egy délután ellátogassak az általam jól ismert pláza mozijába, és megnézzem az év legjobban beharangozott képregényfeldolgozását, a Watchment. Becsületes képregényrajongóként még karácsonyra beszereztem a magyarul is megjelent köteteket – ezeket ajánlani tudom mindenkinek, még ha negatív véleménye is van a szuperhősös képregényekről, ugyanis csak szuperlatívuszokban lehet beszélni róluk – aztán pedig vártam a márciust, néztem a jobbnál-jobb előzeteseket, és csak vártam, és újra elolvastam a könyveket, és vártam… (more…)
Zombieland – nem zombiknak való vidék
A Columbia Pictures új horrorkomédiája ősszel vitorlázik a mozikba. Egy zombik uralta világban Colombus a tökéletes menekülő művész. Mindentől retteg, élete a menekülés. Tallahassee viszont szöges ellentéte. Ha a félelem élne, már rég seggbelőtte volna. Azonban akkor történik életükben a legnagyobb törés, amikor egymással kell farkasszemet nézniük. Ruben Fleischer rendező Rhett Reese és Paul Wernick szkriptjét váltja valóra, a főbb szerepekben pedig hemzsegnek a sztárok: Woody Harrelson, Jesse Eisenberg, Emma Stone, Abigail Breslin, Amber Heard, Bill Murray.
Megjelenés: október 9.
Előzetes:
[bloody-disgusting]
The Collector – van új a nap alatt
A Marcus Dunstan – Patrick Melton duótól az utóbbi évtizedben számos sikert érő (Feast-III, Saw IV-VI) irományt láthattunk, így most sem meglepő, hogy nagy a hype a következő filmjük körül. A Dunstan által rendezett film főbb szerepeiben Josh Stewart, Karley Scott Collins, Michael Reilly Burke, Juan Fernández, Jabari Thomas, Colvin Roberson, Michael Showers lesz látható. Tény, hogy azért is érdekes lehet a film, mert egyből R-besorolást kapott.
Arkin, az ezermester épp munkaadójának családi házába tör be, amikor rádöbben, hogy valaki már hamarabb ott járt. A fickó ugyanis túszul ejtette a családot és telerakta csapdákkal a házat. Így Arkinra vára feladat, hogy kimenekítse a családot onnan. A rendkívül véres film majdnem a Fűrész előzménye lett, a készítők viszont egy slashert forgattak a sztoriból.
Megjelenés: július 31.
Britney Spears – Crossroads BluRay
(ezt csak egy teszt-cikk, nem kell kommentálni, magasról leszarjuk, hogy mi van Britney Spears-szel, bár jó egészséget kívánunk neki és kedves gyermekeinek, akármennyi is van)
Megjelent Britney Spears kultikus horrorja, a Crossroads BlueRay adathordozón. Vegyétek meg, különben kitépjük a gerinceteket.
Cinegore és Harvester egyesülés
Az élet kegyetlen. Az erősek életben maradnak, a gyengék elpusztulnak. Ez a természet rendje.
Az üzleti világban is ez történik. A nagy megeszi a kicsit. Mint az Adobe a Macromediát.
Itt azonban nem ez történt. Az eddig külön utakon járó Cinegore és Harvester egyesítették erőiket (utóbbi egyébként pont 10 éve, 1999-ben indult, a horrorfilmekkel foglalkozó honlapok közül elsőként). Így a korábbi Harvester-es filmismertetők jelentős részét megtartva, a már megszokott fórummal és új formába öntött hírekkel, valamint folyamatos frissítéssel várjuk kedves olvasóinkat.
Névben a Cinegore fog tovább élni, de a Harvestert sem kell temetni, mert az nem halt meg, csak nevében lett más. Ez történhetett volna fordítva is, gondolkodtunk is rajta eleget, hogyan legyen. Végül az döntött, hogy melyikünk pénisze hosszabb (természetesen Blizz az e-penis-re gondolt – Plendil) – győzött a nagyobb. Ahogy azt a természet törvénye diktálja.
Kellemes olvasgatást és hasznos fórumozást kívánunk mindenkinek!
Baráti üdvözlettel;
Blizz és Plendil [Cinegore]
1408 (2007)
Egyszer belekezdtem a Cujoba, mármint a könyvbe. Valami 50 oldalig jutottam. Ott tettem le, amikor két falat hamburger között valaki visszaemlékezik pár évvel korábbra, mi is történt, és ezt oldalakon keresztül ecseteli a sztori. Ekkor jöttem rá, hogy nekem nem való az olvasás. Háromszor vettem észre magamon, hogy csak bambulok. Stephen Kinget csak filmben érdemes figyelnem. Érkezett is egy új filmváltozat a horroríró novellájából ígéretes címmel, mondom, megnézzük. John Cusacket tisztelembecsülöm, bár nem kedvelem, de mégis bevállalt egy horrort, na abban már lehet valami, és reméltem, Samuel L. Jacksont se nézőcsalogatónak hívták. Tévedtem. (more…)
2001 Maniacs (2005)
Bevallom, valamiféle igen erős perverz vonzalom van bennem a délen játszódó filmek iránt, ahol alig férnek el a képernyőn a suttyó paraszt redneck-ek. Megható, amikor a cimborák vannak a középpontban! 
Ezen kívül egy szintén erős, és szintén perverz (ez talán már valóban az) vonzalom is van ártatlan lelkemben Herschell Gordon Lewis mester, a belezős – vérfürdős – nőket gyalázatos módon megkínzós filmek megalapítójának életműve irányában. ő készített 1964-ben egy 2000 Maniacs címre kárhoztatott romantikus családi drámát, ami igen kedves szívemnek. (more…)
28 Days Later (2003) (28 nappal később)
Érdekes, hogy míg sokan a Resident Evil-ben reménykedtünk hosszú hónapokon keresztül (ami mellesleg csak részben váltotta be a hozzá fűzött reményeket), addig jött egy másik “zombifilm” egy olyan rendezőtől, akitől egészen más típusú filmet vártunk volna. De ilyen jött… jött, látott és győzött. Danny Boyle (Sekély sírhant, Trainspotting) legújabb gyöngyszeme röviden és leegyszerűsítve azt a témát dolgozza fel, hogy mi lenne, ha Anglia lakosságát szinte teljes egészében kipusztítaná egy halálos vírus. (more…)
28 Weeks Later (2007) (28 héttel később)
Danny Boyle nem sokkal azután, hogy elkészítette filmjét a földi paradicsomról, ahol azért mégis rothadt valami (A Part), kicsit kiábrándulva filmje bukása miatt relatíve minimális költségvetésből leforgatta a totális pokol képét, ahol még mindig található valami szép. Ez volt a 28 nappal később, ami egy rendkívül jó film lett, az újjáéledt zombi-hullám kellős közepén, pedig valójában sok ember tévhitével szemben ez a legkevésbé sem zombikról szól (itt ugyebár nem a sírjukból felkelt élőhalottak vadászták az élőket, hanem dühkórral fertőzött emberek). A 28 nappal később óriási siker lett, és bizony méltán oly népszerű a filmkedvelők és tisztelők körében. (more…)
Abominable (2006) (A jeti visszatér)
Sasquatch, jeti, bigfoot, sokféle elnevezés született az állítólag Észak-Amerikában (Mások szerint a Himalája erdeiben) élő hatalmas majomszerű élőlényre. A kreatúrát ezidáig senkinek sem sikerült lefilmeznie vagy lefotóznia, azonban számos filmkészítő fantáziáját megihlette ez a szőrös böszmedék. Az egyik kedvencem ezek közül a “To Catch a Yeti” című, Meat Loaf (nem, nem ő játssza a jetit) főszereplésével készült műremek, ami ugyan hitvány, de mégis nevettető filmre sikeredett. Az Abominable is hasonlóan gané, a különbség csak annyi, hogy ezt elvileg komolynak szánták. Nem sikerült… (more…)
Absurd (1981)
A perverz filmiparos, vagy sokoldalú művész – nem is tudom melyik a leginkább megfelelő jelző -, Joe D’Amato 1980-ban megcsinálta az Anthropophagous című legendás(an durva) horrorját, ami az elmúlt 20 évben a kult jelzőt is kiérdemelte, de ami a lényeg, hogy szép nyereséget termelt a kasszáknál anno. Így a pornó Fellinije, Joe bácsi cirka egy év múlva feltámasztotta az első rész végén saját belsőségeinek felfalásával elhalálozó gyilkos kannibált, Nikos Stenopolist. (more…)
Aenigma (1987)
Brian De Palma 1976-os Carrie című kult-moziját gondolom minden horror-rajongó ismeri. A film hatalmas siker volt, és máig az egyik legjobb Stephen King adaptáció (mondjuk amennyi sok szar regény-megfilmesítés készült el azóta, nem nehéz kitűnni). Jó pár rendező megpróbált ötletet meríteni belőle, és miért pont az olaszok maradnának ki. Közülük is az egyik legtehetségesebb, Lucio Fulci vette a fejébe, hogy ő bizony megrendezi a Carrie olasz változatát, laza 11 éves fáziskéséssel. Szegény Lucio ugyebár ekkor (1987-ben) már nem volt pályája csúcsán, ezért biztosra akart menni. Hogy összejött-e neki? (more…)
Against the Dark (2009) (Szemben a sötétséggel)
A horror műfaj nem ciki. Danny Boyle is tudta ezt, amikor megannyi, szélesebb közönségnek szánt filmje után zombis mókázásba kezdett. Idén pedig megkapta az Oscar díjat is. Hogy a közeljövőben számíthat-e a legrangosabb filmes szobrocskára Steven Seagal, az akciófilmek koronázatlan és elhízott királya, az egyelőre nem borítékolható, mindenesetre a country műfajban énekesként és gitárosként is jeleskedő lófarkas színész nagyjából három tucat akciófilm után gondolta úgy, hogy egy (akció) horror elkészítése bizonyára igen jó móka lesz… (more…)
Alone in the Dark (2004) (Egyedül a sötétben)
A kilencvenes évek elején, amikor még nem sújtották halálbüntetéssel azt, ha valaki floppy-n elvitte a haverjától a Prince of Persiát, jómagam is nagy érdeklődést mutattam a játékprogramok iránt. Manapság ez már nem igazán mondható el rólam, de az Alone in the Dark-ra olyan tisztán emlékszem, hogy szerintem most is végig tudnám játszani bármiféle leírás nélkül. Ha valaki esetleg nem ismerné, minden idők egyik leghangulatosabb horrorjátékáról van szó, ahol a főszereplővel egy hatalmas kísértetházat (és az alatta elterülő barlangrendszert) kellett bejárni, miközben az akkori színvonalhoz mérten beszarásjó 3D-s zombikat és egyéb csúfságokat kellett hatástalanítani a gyönyörűen megfestett kétdimenziós hátterek előtt. (more…)
American Werewolf in London, An (1981) (Egy amerikai farkasember Londonban)
A múltkor terveztem egy cikket az Üvöltésről, de mivel azt egyik kollégám lenyúlta előlem, így maradt az Amerikai farkasember Londonban. Nem mintha nem lenne még más farkasemberes film, de ez a két legjobb ebben a témában. Érdekes, hogy mind a kettő 1981-ben készült, egy olyan időszakban, amely iszonyat sok jó horrort adott a világnak. Az Üvöltéssel szemben – amely egy meglehetősen komor, a humor szikráját is nélkülöző film – a cikk tárgya inkább nevezhető horror vígjátéknak. (more…)
Anthropophagous (1980)
Az 1981-es Antropophagus Joe D’Amato (R.I.P.) talán legjobb, de mindenképpen leghíresebb horror/exploitation filmje. A film végsősoron slasher, némi kannibál beütéssel, és persze mindennemű logikát nélkülöz (pont ezért hihetetlenül szórakoztató). Ez egy D’Amato film. Akik ismerik Joe munkáit, tudják mire számíthatnak. (Vér, bél, nyál, pornó most kivételesen nincs.) (more…)
Az oldalon található kritikákban és hírekben látható előzeteseket és filmrészleteket a 18 év alatti olvasóinknak nem ajánljuk.
Legutóbbi hozzászólások